Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - N. László Endre: Napóleon katonái
N. László Endre Napól eon katonái Az az egy biztos, hogy Megyercs község derék lakossága hosszú-hosszú évszázadokon át nem félt még a pokolbéli ördögtől sem. Csak egytől féltek, de attól nagyon — a víztől! Azaz, hogyan is mondjam? Szóval éppen a falut körülvevő mocsarak és vizek miatt nem féltek ők sem az ördögtől, sem az ellenségtől, de még a fegyvertársnak csúfolt osztrák sógortál sem, csak éppen a falujukat fenyegető áradástól ... A faluba csupán az juthatott be, aki úgy ismerte ezt a veszedelmes vízi világot, mint a tenyerét. Amíg más falvak népe rettegett a töröktől, a tatártól, a mindkettőnél kutyább némettől, addig a megyercsiek biztonságban érezhették magukat mocsaraik, nádűtvesztőik kellős közepén. Ettek-ittak, és ha kitört a háborúskodás, fenenagy kukkó öntudattal mondogatták: — A kőszűz városát, Komárom erős, magas bástyáit hamarabb beveszi az ellenség, mint Megyercset!... Ide csak akkor jöhet be az ellenség, ha kinőnek a szárnyai, vagy áruló akad közöttünk! Való igaz, hogy a legpusztítóbb háborúk idején is csak a magasba nyúló fák tetejéről láthatták a távoli tüzeket, az égő falvak füstjét; ez pedig nagyon elbizakodottá tette őket. Amikor a múlt század elején Napóleon katonái a Csallóközbe is bevonultak, és a többi falu lakossága bújt, ahová tudott, a megyercsiek éppen a falu bírá- jának a születésnapját ünnepelték, hallal, vaddal, sült malaccal, nótaszóval, finom szónoklattal, parádés borokkal. Későre járt az idő, lassan már mindenki kidőlt a bolond mulatozásból, de a bíró csak zengette bölömbika hangját: — Addig innét nem távozik senki, amíg el nem daloljuk még egyszer az én legkedvesebb nótámat! ... Aztán, nem bánom, elmehetnek kendtek! A cimborák még egy darabig kérették magukat, de aztán megnedvesítették kiszáradt nyeldeklőjüket, és rázendítettek a hasban vállas bíró híres nótájára: Béfut a nyúl a bokorba, Ki se látszik füle, orra. Hé, nyulacska, fuss csak tova, Menyecskével búvok oda!... Nemsokára aztán aludt mindenki, még a bakter is — félig. Olyan békés hold
