Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - HOLNAP - Krausz Tivadar: Kritikuss
mert egy ilyen periódus után, ha újra határozott irányultságot kapnak írásai, már a Spirál magasabb fordulóját fogja járni. — Nekem mindenesetre szabadságomban áll azt vélni, a végzet szerint elrendelt sorsot, csekély mértékben, de én is „rendelhetem”. TŰTH KÁROLY (1984/7; 1985/7, 8) Nos, mit mondjak, az egyetemi irodalom sírkövére ez van írva: „Senkit sem szomorított el.” Mert ha én egy földobott kőnek azt mondom, lezuhanni pedig nem szabad, arra spekulálok, majd csak feltalálja valaki az antigravitációt, vagy a Föld egy pillanat alatt a Nixbe tűnik, s nem lesz hová lehullani, mint ahogy Madách sem bízhatott másban, midőn küzdött, mert az ember csak a hozzá hasonló előtt köteles magát igazolni — ki kinek a saját képe stb. —, imigyen szólott egy csábító formula; a merev me- chanikum pedig diadalmaskodik Tóth Károly felett is, mint annyi más elődje és jövendőbeli utódja fölött. Ám Tóth Károlyban érzek egy komoly belső tevékenységet is; rögzített tevékenység, amely a rögzítésre irányul. .. tyű, de stabil... Tóth Károly pórázon tartja, megfékezi a végtelenbe terjedés expanzív vágyát. Az olvasó észrevehette, Tóth Madách-tanulmányáról nem azt mondom el, mennyire tetszik, hanem hogy Tóth mennyire nincs ott az egyébként kiváló írása mögött. Tóth Károly részt vett a kritikai ankéton is, neki van határozott, őszinte véleménye, és ez nem semmi; úgy is mondhatnám: fél-egészség, főleg, ha arra gondolok, hogy az ankéton megszólalók mindegyikéről nem mondhatom el ugyanezt. Tóth Károly Iródia és iródiások c írására már korábban egy terjedelmes vitacikkben reagáltam, arra tehát most nem térek ki. Tóth Károly megírta az első alapos összehasonlító kritikát Grendel Lajos regényeiről; ez a munka a szlovákiai magyar kritikairodalom egyik legjelentősebbje, és ez nem túlzás, ráadásul Tóth Károly ebben a tanulmányában végre önmaga személyiségét is kirajzolta! Persze beszél az ember összevissza, de az ember méltósága pont ebben rejlik, mint pénzembernek a hitelképessége, milliós adósságai ellenére, s most már semmin se csodálkozzanak, az ember szavatossági ideje lejárt, Tóth Károly pedig, mint egy őslény az egyre törpülő páfrányok között, vagy kihal, vagy áttér a húsevésre. De kerüljünk minden feltűnést! Mármost, ha erre a bázisra fel lehetne építeni az irodalmat, akkor meg kellene változtatnom azt a magatartásomat, mely csábító virtuozitással próbálja kikerülni az irodalmi unalmat és a közmegegyezéses titkolódzás rendszerét... ZSEMB'ERI ETELKA (1984/9; 1985/2; 1986/3) nagy-nagy erénye, hogy minden reá leselkedő veszéllyel dacolva, szabadon ereszti fantáziáját, reményeit és félelmeit. Érezhető, szavai érzései közelében születnek. Az írás nála öntisztázás. Az öntisztulás egyre tisztább írásokban nyilvánul meg, úgyhogy jó úton jár. Tanúskodnak erről prózaiságukban is lírai szövegei és versei. Aki elvarázsolja magát, az nem kényszerül különbségtételre; merészség kell hozzá, egyazon dolgot annyiféleképpen mondani, mint Zsem- beri Etelka. Megvan benne az energiák szabad ki-be áramlását lehetővé tevő nyitottság, már csak tudás és írástechnika kérdése átható erejűvé tennie írásait. A fiatalok írásbelisége mellett a Holnap bemutatta Hrapka Tibor fotóit és Ferdics Gábor grafikáit is. Lássuk előbb a fotókat (1985/2). Egy body action öt pillanata. Salto mortale a csallóközi síkon, ahol ugyancsak keresni kell, honnan ugorhat-zuhanhat le az ember, legalább egy aprócskát. A nyomdatechnika hibájából a magá- ratutalt emberi testből sajnos kevés látszik. HRAPKA TIBOR mozgásfázisokat bemutató kis sorozata, ha szól