Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - FÓRUM - Mészáros László: Drámairodalmunk 1981-1986 között
FÓRUM j obb műveit sorolta volna be. A kötet mindenekelőtt egy szociológiai ihletésű tartalomelemzés számára szolgálhatna jó alapul. Míg ugyanis a kiadvány első darabja a kosúti eseményekkel foglalkozik (Véres pünkösd), az utolsó napjaink visz- szásságait, kispolgári allűrjeit veszi célba (Játék törpékkel). Tehát a történelmi szociális drámától a jelenkori társadalmi bohózatig ível a kötetbe sorolt játékok zsá- nere. Ugyanakkor a szerző a Végzetes útban — drámai szövegként először Gázolás címen kapott díjat — egy tragikusan végződő szolgálati út ürügyén villant fel néhány tipikus jellemet és összetűzést. A tévéjátékról megjelent szlovák kritika azt tartotta Ktímits- legnagyobb érdemének, hogy a szinte már bűnügyi jellegű' történetben is képes volt megbolygatni néhány úgynevezett kényes kérdést. A gazdag dramaturgiai tapasztalatokkal rendelkező Klimits Lajos drámáinak legnagyobb fogyatékosságát a hősök cselekedeteinek, konfliktusainak elégtelen — vagy legalábbis vitatható —motiválásában lelhetjük fel. A legjobb példát erre talán a Nagyapa című műve szolgáltatja, a címadó hős személyében (a kötetbe a korábbi rádiójáték-változat került, Drága jó nagyapánk címen) ... Klimits műveinek bővebb dramaturgiai és esztétikai elemzése természetesen nagyobb tanulmányt igényelne. 3. A DRÁMAÍRÁS Bár drámairodalmunk helyzetével és távlataival bizonyára senki sem elégedett, cikkek, hírek, dramaturgiai tervek, jegyzékek stb. alapján több drámaírót vehetünk számba, mint azt az irodalom jegyzi. Az Irodalmi Ügynökség kiadványai alapján a már említetteken kívül talán még Lovicsek Béla, Siposs Jenő, Sztehlík Béla és Mészáros László neve villantható fel, akik több művel is szerepelnek az ügynökség jegyzékeiben. Többször feltűnik néhány név a rádióban is (Lovicsek, Batta, Fülöp, Ardamica), de ezt a területet külön tanulmányban kellene felmérni. Drámaírásunk területén a legnagyobb problémát az írók, valamint a Népművelési Intézet és az Irodalmi Ügynökség (LITA) közti kapcsolatok megrendülése, megszakadása jelenti. A Nemzetiségi Osztály megszűnése óta nincsenek pályázatok magyar szerzők számára, a LITÁ-nál nincs magyar szerkesztő, s így függőben van az írók és az amatőr színjátszók közti viszony is. Mivel e kapcsolat közvetítők nélkül nem ápolható, ezen a téren talán a Csemadok lehetne aktívabb, hiszen a műkedvelő csoportok a Csemadok égisze alatt működnek. De ha nem akad egy Kmeczkó-féle „megszállott”, aki személyes ügyének tekinti a csehszlovákiai magyar drámaírás fellendítését, miközben hivatalból tehet is valamit, akkor változást ezen a téren sem remélhetünk. Drámaíróink magukrahagyatottságát és kiszolgáltatottságát sajnos ténynek vehetjük: hiányzik ugyanis a hatékony kapcsolatuk nemcsak a kiadókkal és egyéb hasonló szervekkel, hanem magával a színház világával is.. Szi.'iházaink a fővárostól aránylag messze vannak, és nincs fórum, ahol színészekkel, rendezőkkel, dramaturgokkal találkozhatna a drámaíró. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nemzedéki lírikusokat, epikusokat és kritikusokat még csak ismerünk és emlegetünk néha, de drámaírót, rendezőt, színészt már soha. 4. A SZÍNJÁTSZÁS Minden bírálat és kifogás ellenére azt kell mondanunk, hogy mindeddig a színház tette a legtöbbet a csehszlovákiai magyar drámairodalom és drámaírás érdekében. Hiszen az értékelt időszakban bemutatta Batta György, Gágyor Péter, Gyüre Lajos, Kmeczkó Mihály és Finta László mesejátékát, valamint Klimits Lajos, Tóth László és Mészáros László felnőtteknek írott drámáját, s bemutatásra vár Batta György újabb kamaradarabja is. Mindez számszerűen: az elmúlt hat év kilenc drámája évi másfél átlagot jelent, ami jobb, mint a színház hosszú lejáratú átlaga, az évadonként! egy dráma. Ugyanakkor, mint mér utaltunk rá, az 1981/82-es évad fellendülését (három bemutatott dráma) újabb hullámvölgy követte, hisz az 1984/85-ös évadban egyetlen hazai magyar szerző műve sem került bemutatásra. így aztán, ha figyelembe vesz- szük. hogy a színház a mostani évadtól kezdve lényegesen több bemutatót tart, mint eddig, a csehszlovákiai magyar dráma hiányát jelző hullámvölgy még mélyebbnek tűnik. Mindemellett szembeötlő, hogy a jelzett daraboknak több mint a fele mesejáték. Azt ugyan mindenképpen örvendetes je
