Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban... 3.

FONOD ZOLTÁN

MEGMOZDULT VILÁGBAN,.. 3.

(Fábry Zoltán élete és munkássága)

— Részlet egy készülő monográfiából —

Fábry Zoltán íróvá válásának első korszakára a reményvesztettség éppúgy jellemző volt, mint a kibontakozás keresése. Ez utóbbi azonban nem volt mentes szemléleti egyoldalúságoktól, elfogultságoktól, sőt tájékozatlanságtól sem. Vigyázó szemmel című művében a saját korszakolása szerint ezt az időszakot „szomorú szemmel” elnevezéssel illette, s az 1920 és 1924-es esztendőket sorolta ide.' Az élet sötét, borús színeit kritikai megnyilatkozásaiban, így A karhausi című első esszéjellegű írásában is megtaláljuk: „Szomorú időben gyászfátyolos szemmel ha nézzük a csúnya utakat, a borús eget: minden hitünk, tapadásunk a mások arcáról vigyorgó nevetéssel hunyatja keserű sírásra szemünket.”2 E sorok nemcsak a kezdő írókra jellemző keresettségre, kimódolt- ságra utalnak, hanem tükrözői annak a keserű, kiábrándult hangulatnak is, mely ezekben a hónapokban nemzeti hovatartozása miatt környékezte Fábryt és a kisebbségi Írókat. E téren nem árt utalnunk arra sem, hogy az események Európa-szerte kiváltották a nacionalizmus különböző megnyilvánulásait. Erre utalt Laco Novomesky is, amikor nemzedékéről azt írta: „A legkönnyebben a nemzetiséget érzékelték, elsősorban is azt féltették, s ez a féltés éppúgy, mint az idősebb nemzedéknek, azt diktálta nekik, hogy zárkózzanak el minden más, új, a nacionalizmus szótárában nem regisztrált gon