Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai

ebben az időszakban a próbálkozók, hívők tucatjait tömörítette maga köré, de hozzá hasonló európai színvonalú művész nem támadt közöttük, s ő maradt egyszemélyben a meghatározó jelentőségű költő, szervező, szerkesztő és teoretikus. Egyébként a mozgalmi csoportokban sok értékes ember volt, de avantgárd művészként csak néhányan haladták meg a középszert (főleg Barta Sándor és Déry Tibor), többen viszont más irodalmi irányzatban, szemléletben jelentős alkotókká váltak (Déry, Lengyel József, Vas István, Zelk Zoltán stb.).

A nagy termékenységgel nem dicsekedhető, de az avantgardizmusra jellemző túlfűtött forrongást-lázadást jól mutató magyar mozgalomban, illetve annak 1915 és 1926 közötti első szakaszában Kassák két folyóirata képezte a fő szervező és mozgató erőt: A Tett és a Ma. A Tett az első világháború második évében, 1915-ben indult, és egy évet ért meg. Jelentősége — az új irodalom elindítása, megalapozása mellett — éles és következetes háborúellenességében nyilvánult meg. Utolsó előtti számát — amelyet Kassák a háborús gyűlölködés elleni tüntetésül internacionalista számként állított össze, és az ellenséges országok íróinak egész sorát szerepeltette benne — a hatóságok „a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt” elkobozták, és a lapot betiltották. A Tett hiányát gyorsan pótló Ma első négy évfolyama 1916 és 1919 között Budapesten jelent meg, s egyik fő érdeme a szocialista eszmék és irodalom melletti bátor kiállás volt. A további évfolyamok (1920—1926) megjelenési helye már Bécs volt, ahol az emigráns Kassák töményen avantgardista művészete beérett és betetőződött. Három év alatt pompás eredményeket csiholt ki itt az úttörő izmusok (futurizmus, expresszionizmus, dadaizmus) által kínált művészi lehetőségekből, sikeresen próbálta ki az akkor bontakozó szürrealizmust és konstruktivizmust, végül egyszer s mindenkorra a konstruktivizmusnál kötött ki. Ez a stílusválasztás azonban az irodalmi avantgardizmus viszonylatában jobbára formális volt, mert a konstruktivizmus —■ régi, harsány módon való meghirdetése és rövid ideig tartó avantgardista módszerű megcsillogtatása után — Kassák költészetében már a lehiggadásnak, a klasszicizálódásnak lett a fedőneve. A szűkebb értelemben vett konstruktivizmusnál csak a képzőművész Kassák tartott ki véglegesen és végletesen, s ma úgy tekintik őt, mint az absztrakt művészetet elsőként kiteljesítő konstruktivizmus egyik európai megalapozóját. A költő Kassák a harmincas évektől kezdve már csak a szabadverses formát őrizte következetes szigorúsággal, de azért a gondolati versépítésében mindvégig érezhető volt a szimultaneizmus és az asszociációs technika szelídebb alkalmazása.

Az emigrációból 1926-ban hazatérő és a várható üldöztetést sztoikusán vállaló Kassák nem hagyott fel a lapszerkesztéssel, pedig üldöztetésének egyik fő oka ez a tevékenysége volt. Lapjait többször elkobozták és átmenetileg betiltották, ellene és munkatársai ellen bírósági eljárásokat indítottak, sőt — 1919-es keszthelyi bebörtönzése folytatásaként — a börtönnel is újból meg kellett ismerkednie. Korábbi életszakaszaihoz: az irodalmi próbálkozások idejéhez és az emigrációhoz hasonlóan most is nyomorgott, többnyire a létminimum szintjén élt, ám az írói életformája szerves részének tekintett lapszerkesztéshez állhatatosan ragaszkodott. 1926 decemberében Dokumentum címen indított lapot, amelynek rövid, hathónapos élete ellenére fontos szerepe volt a magyar szürrealista kísérletek felmutatásában. Munka című lapja — amely 1929-től 1939-ig, sziszifuszi nehézségekkel küszködve állott fenn — a fokozatosan gyengülő magyar avantgardizmus fő fóruma volt, ám jelentősége inkább a tömeg