Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - ÉLŐ MÚLT - Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez II.
a könyveket olcsóbban kapom, mint más. Mellékelek egy kimutatást kiadásaimról 10- ike óta. — Jelenlegi pénzem 110 korona. — Ép azért kérném a 179 K-t 200-ra kiegészítve elküldeni — hétfőre. — Még Jó, hogy van mit enni és nem kell költeni, csomagot folyton küldeni. Papirost, akármilyet csak írni tudjak rajta. — A gumiköpenyt szintén kérem. Azután a könyvek közül: a latin—magyar szótárt. — Oj fehér gallérokat. — Az első eredeti nagy — nagyságban, (úgy, hogy teljesen be borítsák a blúz gallérját. — Olyat mint az volt, amit vettem, és csak szűk(k)ebre lett var(r)va. így. Ennyi a pesti diákról! Sok csók Zolitól Megjegyzés: A levélhez Fábry mellékelte a kiadások jegyzékét is, május 10-től május 20-ig. Többek között a Luther Otthonra 375, színházra (Miskolconj 10, beiratkozásra — illetékekre 100, könyvekre összesen 91 korona kiadása volt. ■ ■ ■ Kassa, 1918. IX. 11. Kedves Szüleim! Ügy látom — nincs kegyelem számomra. Ki kell innom a keserű pohárt — csak legalább egyszerre adnák, de cseppenként rettenetes kínzással — ez borzasztó. Tegnap végre megvizsgáltak a kórházban. Mi az eredmény? Mi lesz velem? Nem tudom. Csak sejtem. A végső eredmény: frontdienst-tanglich. — Jó, ha megmondták volna rögtön ott, de most 8 napig várni ez rettenetes. Egy kicsit mégis remélni — mindig. — És ezt a 8 napot nem megvárhatnám otthon? — Nem. Beosztanak a századhoz és a legnagyobb lelki gyötrődések között rukkolnom kell mindennap délelőtt, délután. És lakásom sincs. Egy piszkos zsidó szállóban lakom napi 9 koronáért. Hisz ez rettenetes. Hát kellett ez nekem? Mentem volna inkább ki betegen — mit most majd 8 napi kínlódás után löknek ki az én rettenetes állapotomban. — A pénzt megkaptam, és már nincs! — Ma fizettem ki a menázsban holnaptól kezdve okt. 1-ig a kosztot 130 K-t. (Amikor kimegyek a hátralékot visszakapom.) — 62 K-t fizettem ki egy fiúnak a nálam levő utazási költségét. Ebéd, vacsora drága. — Szállodát is fizetni kell. Nem járok sehova. Egész nap a szobámban ülök gunnyasztva. — Vagy kint ülök egy pádon egyedül élek: remete módra a megőrülésig! — Hát miért, miért kell nekem, csak nekem ennyit tűrnöm? — Olyan jó volna nem lenni — elpusztulni! — Ezt még sose tettem meg ugye? Hogy ennyire panaszkodtam volna? — De most, most már nem bírom tovább. Kell, hogy kitörjön belőlem a sok keserűség, mert megfojt, agyon fojt. (A levél befejezése hiányzik.) ■ ■ ■ Kassa, 1918. IX. 17. Kedves Szüleim! Még mindig semmit sem tudhatok meg. Talán ezen a héten, talán a jövő héten megtudom, mi lesz velem. Lakást nem merek venni, mert esetleg nem vehetem hasznát. Tegnap haza akartam menni, de nem mehetek, nem engedtek. Ernőt ismét hazakül- döm, amit lehet neki adni — odaadni. Nem a jó könyvet küldték el. „Horváth C: Irodalom története” a könyv címe ott van a második polcon a könyvek mögött. — Tessék vagy 10 levélpapírost küldeni. Más most hirtelenében nem szükséges. — A komisz blúz [t ] esetleg. Remélhetőleg már nem beteg sem mama, sem Olga. Javulást kívánok sok csók kis fiúktól Zolitól A Gagezettelt ha megvan tessék elküldeni.
