Irodalmi Szemle, 1987

1987/2 - Duba Gyula: Atomkor a Kis-Fátrában

netesek, minek még fokozni borzalmukat. A megelőzendő események lehetségesek, de aligha következnek be, mindenesetre nincs olyan európai állam, amelyik könnyelműen elhanyagolhatná, hogy polgári lakosságát felkészítse a védekezésre. Derék, öreg Európa, gondolta az író, mindig megteszi, amit megtehet, hogy megelőzze a bajt, történelme mégis állandóan megleckézteti! Felkészül a veszélyre, de az mindig nagyobb és kivédhetetlenebb, mint amilyennek mutatkozott, s így a pusztulás méretei meghaladják az elképzeléseket! A nagyérdemű emberiség hajlamos arra, hogy háborúi rémségében erőteljesen fejlődjön, és e téren következetesen meglepje önmagát. Később, a vita során megkérdezte az előadót, hogy mi értelme a védelemre való felkészülésnek, ha az ellenséges stratégia ismeretében a menekülés esélyei szinte a nullával egyenlők? Rovny őrnagy nem jött zavarba, és becsületesen válaszolt, elmondta, hogy az atomcsapás körülményei és következményei valóban nem láthatók előre, de a felkészülésnek, gyakorlati értelme mellett, amely csak az adott helyzetben tűnik majd ki, tehát a védekezés megszervezésének és a túlélés elméleti lehetőségéinek propagandisztikus értelme is van. Az embereket az életre és a közös cselekvés erejébe vetett hitre kell buzdítani, meg kell akadályozni, hogy tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzék magukat, és az emberiség jövőjét kilátástalannak higgyék. Az atomveszély ellenére is tudjanak élni, adjanak helyet számára a tudatukban, de egyben utasítsák is el, és végső esetben erre — a cselekvő elutasításra — fizikailag is képesek legyenek.

Korunk nagy ellentmondása, gondolta az író, romboló és visszahúzó erők ellenére élni, hinni hitetlenségben, bízni reményvesztettek között, a jövőnek élni jövőtlenül; megannyi paradoxon, bár bűvöletükben élünk; ember legyen, aki megáll a talpán ennyi elveszejtő információs rémség és logikai rébusz ellenére!

Kiváló szakemberek és körültekintő szervezők, folytatta az előadó, kidolgozták az atomcsapás elleni védekezésnek és a következmények felszámolásának nagyszabású stratégiáját és taktikáját, a túlélés és megmenekülés számtalan összetevőjének gyakorlati rendszerét, tennivalókat és előírásokat, a közösséggel és magunkkal szembeni kötelességek harmonogramját. Ennek az óriási, az ismeretlen pusztulással szembeni ellenszegülésnek és dacos kiállásnak a rendszerében mindenkinek helye és dolga van, mindenki a szerkezet apró csavarja vagy súlyos lendkereke, egyszerű munkása vagy irányító parancsnoka, és a tevékenység méretei az élet minden területére kiterjednek. A terv logikailag átgondolt, kivitelében részletes, semmiről nem feledkezik meg. Olyan, mint az élet, pontosabban az élet egyetlen adott — s tegyük hozzá: kétségbeesett — arca, melyet abban a bizonyos rendkívüli határhelyzetben ölt, akkor lendül ez a sajátos szervezettség munkába, hogy lehetővé tegye az emberi létet, amikor ép ésszel elképzelve lehetetlen élni.

A védekezés szervezete egy sérült lény utolsó eszmélésének átgondolt megnyilvánulása és léte védelmében célszerűvé rendeződő tettei. Anatómiájának három fő iránya van: a hő- és nyomáshullámmal, valamint sugárzással megtámadott emberek védelme, aztán a gazdasági szervezet ellenállóképességének a növelése és végül a támadás következményeinek a felszámolására tett intézkedések. Ezeket a fő irányokat az előrelátó képzelet és gyakorlati logika további altevékenységekre és részletekre bontja, hogy ezek még tovább bontód- janak, osztódással szaporodjanak, mint a sejtek, és gyökeresen átformálják elrejtsék és megvédjék az életet, amíg a földön forró orkánok tombolnak, a tárgyakra őrült nyomás nehezedik, és a levegőben gyilkos sugárzás ragyog, mint valami halálos nap, melyet rombolni küldött az égre a diadalmás és