Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - Gál Sándor: szüret
GÁL SÁNDOR Vannak-e még távolságok kimondható-e még az ősz a termő élet s a halál hófehér igéi a halványuló emlékezet megforog a jeges tüzek felett állni még itt milyen rendelés kényszerít fát szőlőtövet kiaszott szőlőkarót zizegő kések hasogatják a szurok-időt s mintha történelem volna amit sorsként megélt a nép mintha a sorsa volna kiterítve a szőlősorok alatt az elgurult szőlőbogyók a rájuk tapadó por a szétdőlt venyigék s a bitang szőlőlevelek az évtizedek kifényesedett halmai fölött a tovaúszó koporsók ez is ítélet kirekesztve a mozdulatokból tudni a megvalósíthatatlant ami csak belülről látható ami úgy a miénk hogy elhagyott hűtlen-hűségesül s távo'odván már látni a túlélőket ahogy letapossák a horizontokat
/
