Irodalmi Szemle, 1987

1987/10 - HOLNAP - Hodossy Gyula: Még ha nem illik is

MÉG HA NEM ILLIK IS (Tsúszó Sándor ürügyén) N agyjaink születésének évfordulóit ün­nepelve a feledés homályából elő­kerülnek a még élő rokonok, barátok, is­merősök személyes emlékei, amelyek nagyságát, egyediségét méltatják az ün­nepeknek. Kutatóink, irodalomtörténésze­ink e születésnapok kapcsán összefoglal­ják kutatási eredményeiket. így szoktuk meg, és így lesz most is, a mi Tsúszó Sándorunk 80. születésnapját ünnepelve. A megjelenő tanulmányok, visszaemléke­zések remélhetőleg újabb és újabb isme­retekkel gazdagítják Tsúszó Sándorról szóló sokrétű, de elégedettségre korántsem okot adó irodalmunkat. Sokszor az évfordulók a dolgok túlér- is alkalmat adnak mifelénk. Az ilyen jó­indulatú előadások, írások azután renge­teg zavart okoznak önismeretünkben. Most sorban olyan problémákról fogok szólni, amelyek ünneprontásnak is tűnhetnek, de az vesse rám az első követ, aki nálamnál jobban tiszteli, szereti Tsúszót, aki ná­lamnál többet foglalkozott e fiatalon tra­gikus halált halt költőnk, írónk életével, munkásságával. Először rendhagyó módon hadd kezdjem rögtön egy idézettel: „Fel, majd alá című novellája mérföldkőnek számít a csehszlo­vákiai magyar irodalomban. Hatása a hét­Közreadja: K. T. HODOSSY GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom