Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - LÁTÓHATÁR - Štefan Strážay: Feljegyzések
LÁTÓHATÁR » eV1 Kezembe veszek egy almát. A fény felé fordítom, az ellenfény felé. Az egyetlen lehetőségről beszélek, majd önkéntelenül egy másik hozzáillő helyre teszem. 2 Azt mondod, nincs kedved; én meg igyekszem újból mosolyra deríteni a dolgokat. Ha elmosolyodsz, nem szólok semmit, de hirtelen valami homályos rettegés kezd sarjadozni bennem. 3 Kezedbe fogod a kezem, rálehelsz, kicsit szomorú vagyok: vajon mindabból, ami elkerülhetetlenül elkövetkezik, szebb lesz-e valami is? 4 Időjárásjelentés: esik, süt a nap, változó felhőzet, kiderül, hűvösre, melegre fordul és ellenkezőleg. A jelentés friss, odafigyelsz rá, de nem ismétled el. Túlságosan jól ismered a szavakat. 5 Fiatal vagy még, hibát követsz el. Ügy érzed, akkor is olyan leszel, amikor elmész, mint most. De tévedsz:
