Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Ardamica Ferenc : Görbe tükör előtt
tetszik a dolog. Konfliktus. Laci szakít. Ildikó felvágja az ereit. Utána kibékülés, érettségi, Ildikó három hónapos állapotos. — Miért pont három? — Hogy már ne lehessen elvetetni... Esküvő, lakásöröklés, újházaskölcsön, berendezkedés, szülés, három és fél kilós szép gyermek — fütyis. Ildikó nem főz, konfliktus, piál, konfliktus, kószál, konfliktus, filmezik, konfliktus, válás. Vége nincsen. — Mondanivalója? — Az se nagyon. Elég a történet. Meg a közben adagolt szex. — Mondd, Béla bá, hogy van az, hogy a te korodban ilyen érzékletes szexjeleneteket tudsz produkálni? — Papíregyszerű: kiállók a panelház erkélyére, oszt elnézem az erkélyeket. S attól én istenbizony úgy, de úgy felizgulok ... — Világos. Mit szóltak könyveidhez a kritikusok? — A kritikusok? Kész vadnyugati Meg akartak, sőt a mai napig meg szándékoznak lincselni. Magas lóra pattantak, s azóta hol itt, hol ott tűnnek fel, publikálják kritikáikat, üldöznek. Vágtáznak, s lőnek rám, de nem vaktában, hol övön alulra, hol övön felülre pufogtatnak. — Kik ők? Felsorolnád őket? — Fel én, a lesipuskásokat! Bár enélkül is elég hírhedtek: az írók vérdíjat tűztek ki a fejükre. Ki ne ismerné őket?! A hét igaz embert! Még van képük így nevezni magukat! Hogy nem sül le a képükről az a kritikaírástól cserzett bőr! A hét igaz ember! Mondom a nevüket: Kancsal László, Sanda Sándor, Má- riaczel Lajos, Zalabami Zsig, Alábama Fred, Pókhálófonó Zoltán, Laczafacázó Tihamér, Tisza Steve. Szép kis korlátolt felelősség nélküli társaság! — Béla bácsi, akárhogyan számolom, ezek a fenegyerekek nyolcán vannak. — Látod, édes fiam, hát nem megmondtam! Most már magad is meggyőződhetsz róla, hogy semmi közük a hét igaz emberhez. A nyolcak bandájáról van szó! — Ha már a politikánál tartunk, mit hallottál a magyarországi adótörvényről? — Elfogadták ... Új regényemet szintén! — S arról, hogy jövőre nálunk is bevezetik a giccsadót? — Semmi ilyesmiről nem tudok. — Pomádé, szocialista ponyva — mondanak neked valamit ezek a szavak? — Semmit az égvilágon. — Megérte sutba vágni a tanítóskodást, és feljönni a fővárosba? — Nézd, én már költözködésem pillanatában tisztában voltam vele, hogy itt, a fővárosban én egész népemet fogom középiskolás fokon taní-tani!
