Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Barak László: Üzenet a partról
múltú, több generációnak kenyeret adó gyárunkat, a Forradalom Érdemes Hősei Cipőkrémgyárat is le kell szerelnünk!” Mit mondjak? A taps ugyan az évtizedes (évszázados?) beidegződés következményeként nem maradt el, de ettől a pillanattól kezdve Asztor hatalmasainak otthonaiba, az otthonok legintimebb zugaiba, az ez ideig zavartalan álmokba beférkőzött az egyre fokozódó bizonytalanság réme ... Én most már csak megvagyok. Megleltem végre lelkem békéjét. Büszke leszek rá holtomig, hogy Asztor teljhatalmú zsarnokainak nem kell többé díszemelvényt ácsolnom sem palánkból, sem szavakból. Helyette a szégyenketrecen dolgozom . .. A nyelvezetemmel van némi baj csupán. Múló kór ez azonban, tetszhalál. Feltámadásomban számíthatok Pál apostolra is, aki ígéretéhez híven hajlékába fogadott, a hajlékba, amely a Csendes-óceán partján áll. Mert a Csendes-óceán levegője testnek, léleknek a legnemesebb orvosság.
