Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Cselényi László: Aleatória avagy A megíratlan tartomány
kamasz-óriások, s a pásztor fölöttük, a szivárványszín ég, megfontolt-bölcs méltósággal integetné rendre a gondjára bízott nyájat. — Szép táj, szegény táj — mondotta volt valaki, s hogy megkértem, magyarázná el, miért gondolja ezt, emígy válaszolt: Mi terem a kőből? Igaza volt? Hegyek. Idomtalan kamasz-óriások. Kinek fönséges, rideg szörnyetegek, kinek szívbéli, barátságos játszótársak. Mi terem a kőből? Búza nem, krumpli nem, kukorica nem. Kenyér se, hús se, ruha sem, bor sem. Miből élnek hát itt az emberek? 241 Tüskeágy töviskes képzelet vasárnap este zsongó pályaudvar munkások katonák lányok ifjak vének képezi a képzelet ciánja magasfeszültség-seb gyolcs szobák tolong a nép zsibong a pályaudvar érkeznek s indulnak a szerelvények a villanykörte számozott magánya 242 A költő nem azért dalol mert hevíti a szerelem A költő nem azért rajong mert kedve szertelen A költő nem azért dühöng mert felizgatta valami a költő nem azért különb mert mindent meg tud vallani 243 Acetilén köd nyelve kiégett fék ha csikordul megdobban a lélek s hevesebben lüktet a vér ha kondul gondolat határtalan soha képletes születése sütött az óra s tudtára adatik a népnek a vonat Csehországba honnan indul bőre alatt a film tovább szakad 244 A töviskes olda láng mögött vasárnap este zsongó pályaudvar munkások katonák lányok ifjak vének hűsvét indult április kiönti Hiszel benne avagy nem hiszel tolong a nép zsibong a pályaudvar érkeznek s indulnak a szerelvények pazarolta gy kincseit havonta Hová siet miért e gyorsvonat fék ha csikordul megdobban a lélek s hevesebben lüktet a vér ha kondul hoza ide önkén(y)t kikötözve gy eltékozolt partjai bilincs az óra s tudtára adatik a népnek a vonat Csehországba honnan indul robbanás szétveti hurokban 3/1 Először volt a föld ez a határtalan szem át nem fogta rónaság a végtelen erdők vadrétek a Kiserdő a Duna-ág erdő mellett az ibolyapázsit s mindezek fölött ez a csodálatosan kék Duna menti égbolt Ember csak itt-ott élt a pusztaságban pásztorok azok is szükségkimarta zselléremberek Istentől-embertől elhagyatott világ volt e tájék tizenöt kilométerre a legközelebb eső falutól is Az idős P. néni a tanyavilág legrégibb lakója még emlékszik az egykori időkre Mi volt itt hajdan? Egy-két tanya a roppant mindenségben kilométerekre azok is egymástól Sivár és kegyetlen volt az élet errefelé különösen télen Magas hórétek borították a földet s társa sem akadt más a tanyasi embernek csak a fagyüldözte mezei vadak
