Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Vajkai Miklós: Ajándék Nichónak
19 A felvonó kabinja tágas. A hordárok jól elférnek az alkalmatossággal. Másfél emeletnyi útszakasz következik. Ezután egy újabb folyosó. Hetvenöt fokos szögben: a harmadik. A végső. Ahol az elkülönítő-szobák vannak. Nicho. Borzong. Tudja, hogy mit jelent ez. Civilizáció. A XX. század utolsó előtti évtizedében. Harminchét. Ennyi esztendős. Négy-öt esztendősen toprongyosan Illény község porát taposta. Déli tizenkettőkor behajtott a falu főterére Mister Tokyo ütött-kopott autóbusza. Az a tol- dozott-foltozott jármű hozott a falu nappalaiba elevenséget. Az emberek olykor el is utaztak vele. Tónkra, Örvösgúnyárdra vagy Pressvárra. A busz berobogott, s a gyermekek, így Nicho is, örömmel szippantották be a hajtóanyag bűzét... Micsoda pompás illat volt az akkor. A fene gondolta, hogy néhány évtized oly hatalmas változást hoz. Mindegy. A többi már nemigen tartozik reá. Ö rövidesen átkerül ama szférába, ahol már nincsen viszonyítási lehetőség. Talán egy, talán kettő, talán három órája van még addig ... 20 Átkerül ama szférába, ahol majd nem lesznek korai felkelések. Fizetéskor majd nem számolja le minden pénzét Özseninek. És senki sem turkál majd a napjaiban. Most még viszik. Ketten haladnak vele ... Anyja harminchét évvel korábban a parasztházuk mestergerendás pitvarában szülte. Ősz volt. Apja a répaföldön serénykedett. Az asszony még kitakarította a házat. Friss párnacihát húzott. Az ágyba bújt, és 12 óra 30 perckor világra hozta Nicholito di Veichát. A vekkeróra az ágyával átellenben az ablakdeszkán. Anyja tisztába csomagolta az újszülöttet. Ekkor ért haza az apja, és ugyanekkor lépte át küszöbüket a szomszédasszony ...
