Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Vajkai Miklós: Ajándék Nichónak
Ivott. Száraz hangon kacagott. Majd cifrán káromkodott. Az urát szidta. „Nem kellett volna átlépnem a küszöbét... Most már szánhatom-bánhatom bűnömet, hisz az ördög kéri a bőrömet... hi-hihi-hihihi-hihi. . .” — Részeg vagy. Feküdj le, anyám ... — szólott Nicho. Nicho kiment az udvarra. Ujjai közt parázsló cigaretta. — Ne hidd el neki... — mondta csendesen az apja. — Nem volt ő olyan... Csak most félrebeszél... Jó asszony volt... Nicho, nagyon jóságos asszony volt az anyád ... Ne higgy hát neki, hiszen részeg, te is láthatod... Teljesen elázott szegény ... — Nem részeg ... — mondta Nicholito di Veicha. — Józan ... Tökéletesen magánál van ... És te ... te restellhetnéd magadat... — nem nézett az apjára.. Csak ment, mintha maga a sátán hurimálta volna őt, ment végig a nemrégen leborotvált udvaron. Az apja a nyomában. — Ügy, szégyelld magadat... — kiáltotta Nicholito di Veicha. — Hát miféle jövőt kavartyoltatok nekem össze, mi?! — Nem volt ő olyan. Ameddig bírta, derék társnak bizonyult. Mária összeroppant ... Szegény asszony ... Van cigarettád? A fiú megvárta, hogy az apja rágyújtson. Majd meggyújtotta a gyufaskatulyát és a közelben lévő szalmapetrencébe- hajította. Az apja villáért szaladhatott volna. De nem mozdult. A nyirkos szalma füstjét bámulta, mely nem szállott csúcsokat képezve az ég felé. Sisterin tekeredettr alant kavarodott, akárcsak ama megbélyegzett bibliai fiúé. 13 Miután a petrence a lángok martaléka lett, Nicho apja meglocsolta a parazsat. Majd a kormot a közeli kert földjébe ásta. Nem hagyta őt nyugodni az érzés, hogy a közelből egy szempár figyeli. Olykor megfordult. Senki sem állt mögötte. — Most már mindétig így lesz ... — gondolta érzéketlenül. — Ha a lábamat kiteszem az udvarra, mindétig majd ezt a sötét foltot látom majd. Befejezte a munkát. Az ásót a szerszámok közé állította. A tenyerét nézte. Majd az ásó nyelét. Majd megint a tenyerét. Mintha megbabonázták volna. 14 Nicho apja hajnali fél ötkor ébredt. Mária nem volt a szobájában. A fürdőkád fölé hajolt. S a mellékhelyiség oly maszatos volt a vérétől, mint a karácsonyi hal leölésekor. A mentőautó egy óra múlva érkezett, és az asszonyt a végzárdí kórházba szállították. Mária karácsonykor — csupán néhány órára — hazalátogatott. A két férfi kacsát és csirkét vágott. Nicholito di Veicha ebédet főzött. Az apja a cukrászdából süteményt hozott. A felesége ezen a napon töltötte be az ötvenhetedik esztendejét. A megterített asztal látványa. Mária bizalmatlan tekintettel kutatott a tálak és tányérok közti labirintusokban.
