Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Varga Erzsébet: Forradalmi hagyomány és példa
FORRADALMI HAGYOMÁNY ÉS PÉLDA A „ 1925-ös parlamenti választások eredményeként Szlovákia „legvö- rösebb“ választókörzetéből, az érsekújváriból (Nővé Zámky) két magyar kommunista is bekerült az országos képviselőházba: Steiner Gábor és Major István. Mindkettőjük mögött komoly, mondhatni véresen komoly forradalmi, munkásmozgalmi múlt állt már ekkor (egyiküket, Steiner Gábort — az általa aktívan támogatott Magyar Tanácsköztársaság bukása után — Horthy rögtönítélő bírósága nemcsak bebörtönözte, hanem halálra is ítélte). Mindketten alapító tagjai voltak Csehszlovákia Kommunista Pártjának, s megjárták-megtapasztalták a burzsoá köztársaság börtöneit. S mindketten egész tartalmas életükkel mutatnak számunkra is követendő példát — internacionalizmusból, megnemalkuvás- ból, következetességből, társadalmi elkötelezettségből, forradalmi jövőhitből, mindabból, ami nélkül az írók-költők munkája sem lehetne más, több, mint puszta — még ha olykor magas színvonalon is művelt — mesterség, egyszerű kenyérkereset. Egyikükkel, Steiner Gáborral, a buchenwaldi haláltáborban végzett egy SS-őr — 1942. október 8-án. Másikuk, Major István — akinek a müncheni árulás és Csehszlovákia ezt követő feldarabolása után még idejében sikerült a Szovjetunióba menekülnie — megérte a felszabadulást, s a Pravda Sajtókombinát igazgatójaként részt vehetett a felszabadulás utáni élet szervezésében, a csehszlovákiai magyarság Február utáni kulturális-politikai, társadalmi felemelésében, az Gj Szó megindításában és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének, a Csema- doknak a létrehozásában. Bár egyikük sem volt irodalmár, a szocialista irodalom képviselőinek, művelőinek főhajtása mindkettőjüket megilleti. Huszadik századi, fordulatokban és sorsformáló eseményekben bővelkedő történelmünk alakítói között ők is ott voltak, elkötelezetten-közülünkvalőan, forradalmi hagyományt teremtve, holnapba nyúló példát alapozva. Azoknak a szocialista eszményeknek a megvalósításáért harcolva, amelyek számunkra sem szűntek meg eszmények lenni, s mai cselekedeteinket, munkánkat, magatartásunkat — tehát jelenlegi fejlődésünket — is meghatározzák. Mindketten száz évvel ezelőtt, 1887-ben születtek. Varga Erzsébet
