Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - HOLNAP - Boris Mihalkovič: Az ismeretlen nő, Bach-fúga, Gyerekek, Egyedül
HOLNAP — DOTYKY Gyermekek A legtöbben úgy véljük, hogy a gyerekek még nem sokat tudnak, ezért rengeteget kell tanulniuk. Elfeledjük, hogy számukra az érthetetlen dolgok is érthetőek, még ha sok mindenben ránk szorulnak is. Nemcsak azt tudják, hogy nekünk már nincs honnan merítenünk, hogy túl jól ismerjük saját határainkat, hogy már régen fegyverszünetet kötöttünk velük, s befedtük a komor, formá- zatlan, szembetűnő és érdes hantokat drága szőnyegekkel, amelyekbe oly boldogan feledkeznek bele a lábaink ... Nagyok és erősek a gyermeki kezek. Beléjük helyezzük, amit csak elbírnak, ám ez mindig kevésnek bizonyul, hiszen ami nem kell nekik, azt eldobják — de azt, amire mi mondhatnánk, hogy nem kell, senkitől nem kapjuk meg. Egyedül M intha lehetséges volna egyedül üldögélni és céltalanul gondolkodni, vagy inkább eltűnődve szemlélni a tó sötétülő hullámait, amelyeket mindig másképpen borzol fel a szél; elmélkedni a napok porlandó voltán, melyekből megőrzött néhányat az emlékezet, s azon is: nem elegendő ok a létezésre az, hogy eddig is voltam. Tudom, hogy éppen ott, ahol vagyok, az összefüggések kifeszített telefondrótként kötik össze azt, aki veletek együtt vagyok, azzal, aki magányosan vagyok. Most már tudjuk, hogy a Föld megannyi csillag közt milyen ingatag és bizonytalan pont, noha megbízhatóan rója útját időtlen idők óta; s milyen kétes dicsőség volt kitépni öléből minden titkát, ha most szánnunk kell s gondoznunk, akár egy anyókát, miközben önmagunktól meghatódva veszünk erőt a gőgünkön ... Keserves köröket leírva lassan közelíteni önmagunkhoz, elveszíteni a reményt, reménykedni, és számtalanszor képtelennek lenni arra, hogy kimondjuk: emberek, szeretlek benneteket. Talamon Alfonz fordításai
