Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - HOLNAP - Igor Otčenáš: Tűnődés a fiatal szlovák prózáról - Stanislava Chrobáková: Kényszerzubbony, Hazárdjáték Se ki, se be, Gombolyag
HOLNAP — DOTYKY val. Hrubý alakjai — nagyapák, dédapák, nagy b j esik — a maguk erkölcsi normáival együtt hiteles típusok. A szlovák falu ábrázolásában az író mégis megreked a rusztikus modell rajzánál, a közmondásos szlovák szorgalom mély tiszteleténél, a nagyapai bölcselkedésnél, miközben nagyon keveset árul el arról, miből is él a mai (Kysuce vidéki] falu, változik-e s milyen irányban, milyen a fiatalok viszonya a faluhoz, amelyből iskolába, munkába már a városba járnak, hogyan változik a helybeliek kapcsolata a t'jjal, a földdel stb. Hrubý könyvét értékelve elmondhatjuk, hogy a mai szlovák falu témája továbbra is feldolgozásra vár. A harmadik szerző Peter Juščák, aki Komu ujde vlak (Aki lekési a vonatot, 1986] című könyvével az év legjobb elsőkötetes írójaként elnyerte az Ivan Krasko Díjat. Juščák is a maga gazdag empirikus tapasztalataira épít. A hetente ingázó vasutasok életének ábrázolásával kiszélesíti a szlovák próza hagyományos témakörét. Hőseinek korántsem idillikus, csöppet sem vonzó, nagyon Is megterhelő feltételek között végzett munkája nemcsak képességeiket teszi próbára, hanem erkölcsi értékeiket is. Nemzedéktársait Juščák is közelebbről veszi szemügyre, és nem valami hízelgő az a kép, amelyet róluk fest, mint ahogy az sem, amit a társadalom és az egyén kapcsolatáról közöl: a társadalom gépezetének működtetéséhez az egyén akár önpusztító módon is odaadja minden energiáját. Juščák prózájának nagyon kritikus a hangvétele. Fokozza ezt, hogy élő, beszélt nyelven íródott, ügyesen hasznosítva a nyelvjárási elemeket is, ami csak emel a művészi színvonalán. Fiatalnak lenni annyit jelent, mint a felnőttség küszöbén állni. A szlovák irodalomban fiatal szerzőnek lenni pedig azt jelenti: túl vagyunk már e küszöbön. De mit kezdjünk az olyan felnőttséggel, amely iránt hiányzik a bizalom? Szerzőink e bizalmat még nem kapták meg. De az nem is terem magától, a bizalomért alkotásaikkal kell megküzdeniük. Ügy gondoljuk, hogy ennek garanciái az egyre gyarapodó minőségben adva vannak. És nemcsak Ferko, Marec vagy Juščák prózájában, hanem mindazokéban, akik egyelőre kötetükre várnak: Peter Valček, Miloš Herko, Viktor Maťuga, Boris Mihalkovič, Edmund Hlatký és a többiek írásaiban. Tóth Károly fordítása