Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - HOLNAP - Jozef Urban: Kollégiumi románc Playback (Pontyhistória)
HOLNAP — DOTYKU JOZEF URBAN Kollégiumi románc A teremtő megteremtette a világot, és látta, hogy az jó. Aztán elaludt soré mellett. Lassanként leszállt a felhők kemény habja, novemberbe hajlott az idő. A kollégiumban forrt a diszkó pokla. A falakon unott aktocskák fakultak. A frissen szegett este torokszorongató volt, mint a bukta. Az időről kigondoltam valamit, de hiába volt ez is, mint általában. Hosszadalmas a hősök kallódása. A pipereszappan is marja a kiütéseket. A víz sietős és nehéz. Lezuhanyozom. Szappanos víz locsog. A lefolyó régvolt fiúk hajszálaival telt meg, most mellettem hirtelen lehúzta valaki. „A kéj megürülés, nem feltöltődés dolga, apuskám“, mondta az osztálytársam, miután egy vezérrel leszedte összes figurámat. Az este nem más, mint Ichtyollal bekeni nappal. Ez az a kenőcs, amely kihúzza a gennyet, éjfekete, de jólesik, mert enyhe. S mintha több lenne a levegőben, mint benned. Szóval, így szóltam akkori egyetlenemhez: „Szivikém, a te rációd sem esik meg egykönnyen az innovációtól.“ Ajtó nyikkant. Majd potenciális csemetéink nyüszítését hallottam, és peregtek az örök válságjelenetek . . . Az este fekete Ichtyol. Ez az a csodakenőcs, amely a szerelmekből kihúzza a gennyet.
