Irodalmi Szemle, 1987

1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Néprajzkutatásunk úttörője

ÉLŐ MOLT annyi darab marad a föld felszínén. Ha a pénzt jó szándékkal ásták el, akkor sze­rencsés lesz a megtaláló, ha pediglen rossz szándékkal, akkor egy év múlva halállal fizet érte.” A Magyar írás 1937/9. számában meg­jelent tanulmány témája a boszorkányhit.19 Mitológiai kutatást is végezve, Manga fon­tosnak tartotta ezt a kitérőt, hisz — amint írja — „a boszorkányképzet nyomai fel­lelhetők az összes pogánykori népek mi­tológiájában”. A boszorkányokat a szer­ző a pogány vallások női papjaiig ere­dezteti vissza. A gyógyfüvek szedése, a jóslás és a varázslat a papnők megtisztelő feladata volt. Ám ez csak a szüzeket illette. Ha az ilyen papnő „megtalálta a családi élethez vezető utat, akkor rendes családanyává vált, ellenkező esetben titok­ban az általuk egykor gyakorolt foglalko­záshoz menekültek: jósoltak, kuruzsoltak, de most nem a vallás keretein és formasá­gain belül, hanem titokban, alattomo­san, aminek az lett a következménye, hogy az istenek szolgálatából ördögszol­gálat lett”. A szerző több boszorkányhírt közöl dolgozatában Pereszlényből, Űgyal- láról és Bagotáról. A mitológiakutatás ógyallai tanítósko­dásakor is foglalkoztatta Mangát. A be­vezetőben már említettem, hogy még diák­jait is „megvallatta” ezzel kapcsolatban. A Magyar Írásban jelent meg a Mitológiai dolgozatok című írís,20 amely a diákokkal íratott dolgozatokból állt össze. A néprajz­hoz akkor már kitűnően értő pedagógus pozitívan tértékelte a kísérlet eredményét. Ahogyan írta: „A fogalmazásokban meg­kaptam Űgyalla és környéke mitológiai keresztmetszetét.” Rengeteg adatot közöl­tek diákjai a papokról, a boszorkányokról, az örödgökről, a víziemberről stb., de ta­lálhatunk más érdekes adatot is a dolgo­zatokban. Ögyallai tanítóskodása idején az Érsek­újvár és Vidéke című lapban is megjelent néhány írása. Az egyikben21 a húsvéti szo­kásokról tájékoztatja olvasóit. A martosiak szokásai közül a kurjázást írja le, meg­jegyezve róla, hogy az „a szerelem és a termékenység nyílásának ünnepe volt és az ma is, amikor a legények és lányok úgyszólván próbaházasságot kötnek egy­mással”. Az Ipoly menti szokások közül a kiszejárást mutatja be. Olyan dalszö­vegeket is közöl, melyeket a kisze elége­tésekor énekeltek. Ez számunkra annál inkább is érdekes, mivel mai gyűjtéseink során nem akadtunk ennek nyomára. Az egyik szöveg így hangzik: „Ég a kisze, lánggal ég, Bodor füstje felszáll, Tavaszodik, kék az ég, Meleg a napsugár. Mire füstje eloszlik, A hideg köd szétfoszlik, Egész kitavaszodik.” MENYHE ÜNNEPI SZOKÁSAINAK MEGÖRÖKÍTŐJE A bevezetőben már említettük, hogy Man­ga Zobor vidéki gyűjtőútjainak eredménye­ként 1942-ben Budapesten a Néprajzi Füzetek sorozatban kiadták az Ünnepi szo­kások a Nyitra megyei Menyhén című ér­tékes monográfiát. A mű megjelenése előtt Manga természetesen már több rész- tanulmányt is közölt ebből a témakörből. Menyhe téli ünnepeiről készült írása az Ethnographiában jelent meg 1941-ben.22 Ugyanebben az évben közölte a Néprajzi Értesítő a tavaszi ünnepkör hagyományai­ról szóló munkáját,23 majd az 1942-es számban a nyári ünnepekről értekezik a szerző.24 Menyhe ünnepi szokásait monográfiájá­ban is három csoportba sorolja Manga: a téli, a tavaszi és a nyári ünnepkör hagyo­mányait vizsgálja tüzetesebben. Az őszi ünnepkörrel nem foglalkozik, mivel ennél nincsenek olyan hagyományok, melyek „drámai jellegű szokások maradványai le­hetnek”. A község szokásai közül Manga csak azokat mutatja be, amelyek a naptári év ünnepeihez kapcsolódnak, s „a hiedel­meken kívül dramatikus, költői, zenei, mozdulatformai részük is van”. Könyve bevezetőjében behatóan foglal­kozik az ünnepi szokások lényegével, sa­játos jegyeivel, a kutatások fontosságával stb. Hangsúlyozza egyebek közt, hogy az egyes népek szokásanyagának megkülön­böztető jegyeit csak akkor ismerjük fel, ha „nemcsak a szokás száraz tényeit, ha­nem az azzal kapcsolatos hiedelmeket, szokásokat, zenét, szöveget, táncot, moz­dulatot és egyéb velejáró jelenséget is vizsgálat alá vesszük”.25 A szerző a továbbiakban megállapítja, hogy a kereszténység a szentek ünnepei­nek nagy számával megbontotta ünnepi

Next

/
Oldalképek
Tartalom