Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - ÉLŐ MÚLT - Gágyor József: Falucsúfolók a galántai járásban
illattá lényegül minden virág, szellő csókolja lába nyomát, s a folyam suttog száz tündérregét.” A csallóközi vizekből, ingoványokból gazdag termőföldet teremtő emberben jól megfért egymás mellett az élet minden vaskos realitása és a valóságot megszépítő mese! A kemény — és sokszor irgalmatlanul nehéz — élet rákényszerítette őt a józan, előrelátó, apró jelekből is következtetni tudó gondolkodásmódra és cselekvésre. Tudta jól, mikor, hová ős miért épít gátakat, töltéseket szinte emberfeletti munkával; de ha kellett, ha a szükség, a család vagy a nagyobb közösség érdeke úgy kívánta, önmaga rombolta szét ezeket, hogy a víz megközelíthetetlenné tegye tanyáját, faluját, és megvédje az ellenségtől, vagy akár az adószedőtől. Viszont hogy életét szebbé, tartalmasabbá tegye, szájról szájra adta tovább a meséket, regéket, népdalokat az aranyász- és a pásztor- tüzek mellett, kukorica- és tollfosztás, vagy éppen az öregháló javítása közben. Csallóköz regevilágának másik csodálatos alakja Göncöl táltos. A róla szóló regékben ősvallásunk emlékei rejtőznek. Hiába irtotta a kereszténység tűzzel-vassal az ősvallás emlékeit, azok átvészeltek egy teljes ezredévet. Igaz ugyan, hogy ma már csak az ősi hitvilág széthulló mozaikjait találhatjuk fel a Csallóközben, de töredékeiben is szép. Göncöl táltos (csallóköziesen „tátos”) az egyik legérdekesebb és igen sokarcú alakja Csallóköz immáron feledésbe merülő regevilágának. Némely regék a magyarok isteneként, mások félistenként, nagyhatalmú táltosként, sámánként vagy éppen nagy tudású öreg bölcsként emlegetik. Vannak változatok, melyek gyarló emberként is bemutatják, aki nem mentes a bor túlzott szeretetétől sem. Ha az alakjához fűződő regéket és < regetöredékeket összegyűjtenénk, feldolgoznánk, egy szép kötet kerekedhetne belőlük. A csallóközi ember az ég csillagképei közül leginkább az ürsa maiort kedveli. Göncöl- szekérnek nevezi, míg a szegedi Döncörnek, Döncűnek, Döncűszekérnek, a szépszavú palóc pedig Kincsőnek. A csallóközi ember nevezi még Göncűnek, Göncölnek, Fényesség szekerének, Göncöl táltos szekerének is. Azt tartják róla, hogy megbízható időjós. Ha ugyanis a csillagai „aprón ragyognak”, akkor verőfényes, szép idő várható. De ha a csillagai „nagyra nőnek”, az bizony rossz időt jelez. Eső, szélvész, vihar lesz és jó, ha már előre fedél után néz a „mezzel” ember. (így nevezték a Csallóközben azokat, akik nem földművelésből éltek, hanem pásztorkodásból, vadászatból, csőszködésből; vízi embernek a halászt, pákászt, csikászt, aranyászt nevezték.) A Göncölszekér rúdja meg legalább olyan pontos időmutatója volt a csallóközi pásztornak, halásznak, aranyásznak, mint nekünk az óra. Ha a rúd fölfelé áll, még „nagy éjjel” van, de ha lefelé, akkor már a közeledő hajnalt jelzi, és nemsokára megszólalnak a madarak. A híres-neves Göncöl táltos mintha rokonságban lenne a Kalevala hősével, Väinämoi- nennel is! Mindketten nagy varázserővel rendelkeztek, jól ismerték a csillagokat, s mikor a földről távoztak, mindketten az égbe kerültek. A csallóközi Göncöl táltos a szekerével, Väinämôinen pedig az ércládikájával. Nagyon is valószínűnek tartom, hogy Göncöl táltos a hódító kereszténység által megsemmisített naiv eposzunknak lehetett egyik fő alakja éppen úgy, mint a finnek csodálatos hőskölteményének Väinämôinen. S egy igen érdekes véletlen. A Csallóközben — ugyanúgy, mint az észak-amerikai indiánoknál — annak van jó szeme, aki látja a Göncöl rúdjának középső csillaga mellett az „aprócska” csillagot! Hej, ez az égi szekér de sok gondot, fejtörést okozott a keresztény papságnak! Ha már egyszer s mindenkorra az égről le nem törölhették, máglyára nem vethették, élve el nem temethették, hát legalább átkeresztelték. így lett a Göncölszekérből Illés szekere, Szent Péter szekere. Azaz, dehogy lett! Itt éppen nem lett, mert a nép kitartott az ősi elnevezés mellett. Ma már köztudott, hogy a kereszténység — nem mindig önkéntes — felvétele tulajdonképpen nem jelentett igazi és végleges szakítást az ősvallással. Az még évszázadokig élt, s törekvéseiben él ma is, főként az ősfoglalkozások valamelyikét űző emberek körében, akik vizek és mocsarak között, nehezen megközelíthető helyeken éltek, például a Csalló-, a Sziget- vagy akár a Bodrogközben. A Csallóközben így beszélnek Göncöl táltosról: Göncöl táltos igen nagy hírű ember volt, ázsiai származású, aki tudott „prófétányi” is. Palotája egy magas hegy tetején állott (a Csallóközben ilyen nincs), ahonnét jól láthatta a csillagokat, amelyekből jövendőt mondott. Mert ő, aki igen nagy tudományi és
