Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - FÓRUM - Alabán Ferenc: Kritikust tolláról...
KRITIKUST TOLLÁRÓL.. * (avagy szüksége van-e a kritikának kritikára] Alabán Ferenc Örvendetes dolog, hogy egyre többen írnak a kritikai életről és méltatják a kritikai termést is, mert úgy gondoljuk: az újabb és újabb szempontok szerinti felmérés és értékelés újabb és újabb jellemző és általánosítható tudnivalót hoz felszínre. Ez pedig azért is irodalmi létszükséglet, mert a kritikus kritikája hozhatja létre azokat a kiindulási pontokat és alapokat, amelyek az irodalmi tudat elmélyítését és differenciáltságát elősegítik. Korántsem mindegy azonban, hogyan írnak a kritikai életről és a kritikai termésről, azokról a tényezőkről, melyek egész irodalmi fejlődésünket nagymértékben befolyásolják. Nem mindegy, hogy a felkészültség és az ebből fakadó értékítélet milyen szándékkal és felelősségérzettel párosul, ami a kimondott véleményt megalapozhatja. Az alábbi gondolatok Dusza István Futópadon, avagy adalékok egy ankéthoz című, az Irodalmi Szemlében (1985/9) megjelent írásának motivációjaként fogalmazódtak meg, elsősorban a kritikai életre vonatkozóan tett megjegyzései kapcsán. A cikk második részében levő, a konkrét kritikagyűjteménnyel kapcsolatos véleményével e tanulmány keretében nem foglalkozunk, ui. szubjektív véleményformálásra mindenkinek joga lehet egy adott kötet kapcsán, bár a megalapozatlanságból származó túlzó egyoldalúság sose növeli a kritikusi tekintélyt. De amíg ehhez a véleményhez eljut, cikkének első felében Dusza nemzetiségi irodalmi életünk utóbbi tíz évének mibenlétéről, annak néhány összetevőjéről és főleg kritikai gyakorlatáról mond ítéletet. Irodalmunk és kritikai életünk szempontjából is nagyon fontos, hogyan értékeljük közelmúltunkat és jelenünket, mert a továbblépéshez feltétlenül szükséges a helyzet komplex és objektív ismerete. Dusza ide vonatkozó megállapításaival kapcsolatban éppen ezért több vonatkozásban is kiegészítő, korrigáló és ellenvető megjegyzéseket és magyarázatokat kell fűznünk, mert a dolgok összefüggésének következtében számunkra a közösségi és egyéni érdek összefonódik ezen a síkon, annál az egyszerű oknál fogva, hogy felelősséget érzünk irodalomkritikánkért, melynek közvetlen, személyes részesei és alakítói vagyunk. Előrebocsátom, hogy Dusza cikkének már a címében is megtévesztő az „.. . adalékok egy ankéthoz” figyelem-felhívás, mert ha az olvasó netán azt hinné, hogy az Irodalmi * Alabán Ferenc vitacikkét Dusza István válaszával együtt a vitaindítás szándékával közöljük. Várjuk íróink és olvasóink hozzászólásait. (A szerk.)
