Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A magyar irodalom fogadtatásának időszakai a 20. századi szlovák irodalomban
viselte. Az 1943-ban kiadott Na brehu čiernych vôd (Sötét vizek partján) c. versantológiában a Nyugat nagyjaival már együtt szerepel József Attila, Kassák Lajos, Berda József és a kortárs líra több más képviselője. Az antológia demokratikus és haladó szelleme, továbbá Emil Boleslav Lukáč előszava, melyben a szlovák—magyar együttműködés szükségességét hangoztatta, a szlovák állam fasiszta, soviniszta, nacionalista köreinek felháborodását váltotta ki. Az antológia körül lezajlott sajtóvita a haladó és visszahúzó erők harcának egyik szellemi csatája volt a kultúra területén a második világháború nehéz éveiben. A két háború közti évek mennyiségi szempontból nem jelentettek áttörést a magyar irodalom fordítása terén. A hangsúly az új irodalmi értékek közvetítésén volt, melyeket főleg a már ismert klasszikusok néhány újabb fordítása gazdagított. Fejlődés volt tapasztalható az irodalom- tudományi hungarológiában, mely — főképp Pavel Bújnák, Alžbeta Göllnerová, Rudo Uhlár és Emil Boleslav Lukáč tevékenységével — hozzájárult néhány magyar író életművének megismertetéséhez és a kortárs magyar irodalom képének felvázolásához. A második világháború utáni két-három év a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok mélypontját jelentette. Ennek több oka volt. Ezek közül kiemelhető a következő kettő: Csehszlovákia a győztes államok sorába került, Magyarország pedig a vesztesek közé; a magyar kisebbség megoldatlan helyzete. Ebben az időben néhány jelentéktelen prózai mű és ponyvaregény fordításán kívül semmi sem jelent meg. Csak miután a 40-es évek végén mind a két országban létrejött a szocialista társadalmi rendszer, nyílt meg az út az irodalmi kapcsolatok gyors fejlődése előtt. A kapcsolatok fejlesztése már nemcsak a szlovák—magyar közeledés lelkes híveinek személyes ügye, hanem a szocialista állam céltudatos kultúrpolitikájának szerves része. A súlyponteltolódás a nacionalista szempontoktól a szociális szempontok és a szocialista eszmék felé a Petőfi halálának századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekben és a haladó szlovák irodalomtudomány jeles képviselőinek cikkeiben, tanulmányaiban mutatkozott meg. Alaphangjukat a nagy magyar forradalmi költő iránti elismerés, műve világirodalmi jelentőségének tudata, valamint az a meggyőződés határozta meg, hogy munkássága az egész haladó emberiség közös kincse, tehát a szlovákoké is. Az azóta eltelt csaknem négy évtized alatt a magyar irodalom fogadtatását a szépirodalom jellegéről és társadalmi funkciójáról, a kulturális örökségekről és haladó hagyományokról, továbbá a szlovák irodalom aktuális szükségleteiről alkotott elképzelések határozták meg. A nagyméretű fordítási programot néhány számadattal szeretném jellemezni. Az említett időszakban több mint 370 magyar szépirodalmi mű jelent meg szlovák nyelven, melyek számát 150 sokszorosított színpadi mű egészíti ki. Összesen 520 bibliográfiai könyvegység ez, ami évi átlagban 13 könyvet tesz ki. A folyóiratokban közölt átültetések tovább bővítik a magyar szépirodalom jelenlétét a szlovák irodalmi köztudatban. Persze az egyes műfajok és műnemek arányszáma különböző. így a költészet csak öt százalékát teszi ki a könyveknek — ez egyrészt a költészet tolmácsolásának sajátosságaival, másrészt az iránta megnyilvnuló korlátozottabb olvasói kereslettel függ össze. A próza a fordítások hatvanöt százalékát teszi ki. Ebből tíz százalék a gyermek- és ifjúsági irodalom részaránya. A prózai művek összességéből azonban csak négy százaléknyi az elbeszélés- és novelláskötetek száma. A lefordítandó művek kiválasztásánál a legfőbb követelmény a magas eszmei és művészi színvonal volt. Ez az igény leg- maradéktalanabbul a költői művek esetében valósult meg. Ján Smrek kiváló tolmácsolásában több kiadásban reprezentatív válogatások jelentek meg Petőfi, Ady és József Attila műveiből. Ady és Petőfi megismertetéséhez Emil Boleslav Lukáč is hozzájárult. Válogatások jelentek meg Babits, Juhász, Illyés, Kassák, Nagy László, Radnóti Miklós és Garai Gábor költeményeiből. Lukáč a Spoveď Dunaja (A Duna vallomása) című terjedelmes antológiában mutatta be a magyar líra öt évszázadát. Valentin Beniak Večerná blýska- vlca (Esti villámlás) címen nyújtott gazdag válogatást a 20. század első felének magyar költészetéből. Vojtech Kondrót a mai negyvenévesek verseiből adott közre ízelítőt Doporučené listy (Ajánlott levelek) című antológiájában. A lefordított prózák és drámák színvonala már nem olyan egyöntetű. Kiváló
