Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A magyar irodalom fogadtatásának időszakai a 20. századi szlovák irodalomban
nyéka rávetődött a 20. század első felére is. A nemzetiségek helyzete a történelmi Magyarországon annyival volt nehezebb, hogy a széles néprétegekre nehezedő szociális elnyomást a nemzetiségi elnyomás súlyosbította. Az uralkodó osztályok magyarosító törekvései a szlovákoknál programszerű idegenkedést, önvédelmi magatartást váltottak ki, s ez kihatott a magyar irodalom fogadtatására, lelassította, leszűkítette és belsőleg ellentmondásossá tette annak folyamatát. A nemzetiségi ellentétek kiéleződése ellenére mind a két táborban akadtak írók és irodalmárok, akik tudatában voltak a fordítások jelentőségének a két nemzet közeledése szempontjából. Ezt bizonyítják a magyar költészet, próza- és drámairodalom alkotásainak a .múlt század 60-as éveitől kezdve mind gyakrabban megjelenő szlovák fordításai, amelyek száma a századfordulón érte el tetőpontját. Az érdeklődés eleinte főképp Petőfi Sándor, Arany János verseire, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán prózájára, Madách Imre Az ember tragédiája c. művére irányult. A fordítások többnyire folyóiratokban, ritkábban könyvalakban is megjelentek Budapesten, Nagyszombatban, Rózsahegyen, Túrócszentmártonban, Eperjesen. Petőfi, Arany és Madách-fordításaival elsősorban Pavol Országh Hviezdoslav tűnt ki. Fordítói tevékenysége elismeréséül a Kisfaludy Társaság 1912-ben levelező tagjává választotta. A gyakrabban fordított korabeli írók névsorát Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc és mások nevével egészíthetjük ki. Amíg a fordítói tevékenység kezdeti szakaszában a magyar irodalom nagyjai álltak a figyelem homlokterében, a századfordulón és a 20. század első évtizedében másod- és harmadrendű írók fordításai kerültek számbeli fölénybe a különböző folyóiratok hasábjain (pl. Abonyi Árpád, Jakab Ödön, Herczeg Ferenc). A monarchia utolsó éveiben a szlovák— magyar irodalmi kapcsolatok egyik legékesebb fejezete Ady Endre és Hviezdoslav költői párbeszéde a humanizmus, társadalmi igazságosság, egyenjogúság, kölcsönös megértés és tisztelet jegyében. Ezek az eszmék Ady költeményében, A magyar jakobinus dalában, Hviezdoslavnál pedig az erre válaszként írt Ügy van, te virradó idők Heroldja című ódában nyertek kifejezést, előremutatva a jövő felé. A szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok egyik legérzékenyebb mércéje a Petőfihez való viszony volt. Szlovák származása miatt a szlovák nacionalisták renegátnak tartották. Ennek ellenére költészete vonzotta a szlovákokat, és a múlt század utolsó harmadában gyakran közölték verseinek fordításait a folyóiratok. Nemcsak a kormánypárti újságok, amelyek a saját céljaikra használták fel műveit, hanem a magyarosító törekvések ellen küzdő Slovenské pohľady (Szlovák Szemle) c. irodalmi folyóirat is, amely 1903 és 1905 között Hviezdoslav tolmácsolásában negyvenkét versét jelentette meg. A 19. század utolsó évtizedében három, a 20. század első évtizedében pedig egy kötetnyi válogatást adtak ki verseiből négy különböző fordítótól, akik munkájának művészi értéke eltérő. A kötetek visszhangja is ellentmondásos volt aszerint, hogy szűkkeblű nacionalista, vagy Petőfi világirodalmi nagyságát és forradalmi demokratizmusának nemzetköziségét megértő szempontból írták-e. A fordulat éve után lanyhult az érdeklődés Petőfi költészete iránt. A két világháború között mindössze egyetlen versének fordítása jelent meg. Csak irodalom- történeti cikkek és sajtóviták jelezték, hogy neve nem merült feledésbe, és úgynevezett renegátsága tovább hevítette a nacionalista kedélyeket. így például 1937- ben, amikor felmerült annak terve, hogy Bratiislavában újból felállítsák a Petőfi- szobrot, ez nacionalista körökben éles tiltakozást váltott ki. Csupán a szocialista eszmék mellett elkötelezett szlovák írók támogatták az elképzelést. Ady költészete annál inkább előtérbe került. Az iránta megnyilvánuló rokonszen- vet a költőnek a szociális, és főleg a nemzetiségi elnyomás elleni állásfoglalásai váltották ki. Az első világháború éveiben és a háború után fellépő ifjú szlovák költőnemzedéket lenyűgözte Ady gondolat- világa és költészetének művészi ereje. Ady kultusza a két világháború között jelentős méreteket öltött, és heves irodalmi vitákat eredményezett hívei és ellenzői között. A Nyugat írói közül hosszú ideig csak tőle fordítottak költeményeket. A 30-as években ébred érdeklődés Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Erdélyi József és mások versei iránt. A magyar irodalom recepciójának magvát 1918 és 1945 között a Nyugat íróinak versei és prózája képezte. A prózát Kosztolányi és Móricz Zsigmond egy-egy regénye kép
