Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - LÁTÓHATÁR - Peter Štilicha: Visszatértem (vers)
amikor folyton a szemed előtt vagyok amikor rendszeresen reggelizem és vacsorázom amikor rendszeresen ablakot nyitok s léghuzatba merítem a függönyt amikor úgy látnak és ismernek a környéken mint virágot az ablakban amikor megérzed félelmemet a verstől amikor szeretném hogy mielőbb kitakaríts és elmenj Odakint semmivel sem volt könnyebb hidd el igazán nem élveztem csak lepároltam magamban az elérhetetlen visszhangokat a rövidítéseket az éjszaka architektúráját az ellenszelet s benne az én testi mivoltomat a fogak erejét a hűvös testekben a vasakat a szavak kifújt tojásait a lusták csontvázait a nihil obstatot a stabilizált ízlést a végtelenség köreit a nyúlfüttyöt az alkoholt a suttogást a reális lehetőségeket a kisajátítást az érzékenységet a válásokat s a divatos ismeretségeket a világiasságot a nihilizmust a léhűtőket a letagadott varjakat az emberiség jótevőit de az igazi költőket is a lényeget a kérdéseket s a válaszokat arra miként vész el az emberi árnyék a fák árnyékában visszatértem mivel jobban megrettentem miattad miként magam miatt hát magyarázd meg végre gyávaságomat Kulcsár Ferenc fordítása
