Irodalmi Szemle, 1986

1986/10 - Duba Gyula: Vallomás a regényről II.

századának a történelem feladta általa az oktalan pusztítás — az abszolút értelmetlenség — leckéjét, meghatározva ily módon jelen és jövő kilátásait.

A háborús élménykomplexum — sajátos közép-európai és magyar jegyeivel — nemzedékemet is megérintette. Volt idő, hogy keményen fogva tartott s kénye-kedve szerint bánt velünk. Ezek az élményeink egyetemes emberi tapasztalatok értékével bírnak. Regényirodalmunk méltó feladata és próbája, hogy megalkossa a szlovákiai magyarság történelmének és életének modelljét, létkérdéseinek summáját és humánumtartalmát.

Az ívnak a csukák témája három év és egyetlen konkrét történelmi helyzet, a délszlovákiai magyar falu s paraszt élete a második világháború után. Sorsformáló helyzet, a táj népe számára létkérdések szorító bilincse. De az író nemcsak a drámai összetevőkre ügyel, hanem az élet egészére, a parasztiét teljességére, emberi arculatának minden jellemző vonására. Ősi ösztöneiből fakadó életerejére, mellyel nekilát az elpusztult világ újjáépítésének. Történelméből eredő teherbírására, mellyel elviseli nehéz helyzetét és mindenek ellenére élni akar. Látja értékrendje felbomlását, föld, állat és élet értékének relativizálódását, a paraszti helyhezkötöttséget támadó, elemi történelmi erőket, melyeknek engedelmeskednie kell. Megéli 20. századi létének legnagyobb változását és életérzésének kezdődő metamorfózisát. Soha apák és fiúk között oly mély szakadék nem mélyült, mint éppen ezekben az években. A fiatalság úgy kezdett eszmélni és élni, hogy nem követhette elődei példáját és értékrendjét. Az itt és most kérdéseire adott válaszok egyetemes méretű változásoknak, emberiségszintű értékeltolódásoknak lehetnek motívumai. Ami azért fontos, mert ez a korszak s ez a táj, népi történelme sűrítetten hordozza magában korfordulók emberi lényegét és egyedülálló irodalmi művek születésének a lehetőségét. Ebben a sűrített történelmi helyzetben ember és természet viszonya, ősi munkamódszerek és korszerű technika találkozása, hagyomány és erkölcs összefüggései, egyén és közösség kapcsolatának törvényei, fajok, nyelvek és nemzetek történelmi konfliktusainak emberi összetevői és méretei érhetők tetten. A paraszti életforma történelmi metamorfózisa korunk elemi fejlődési törvényeinek engedelmeskedik. Általa sok tekintetben az emberség életfeltételei változásának a legbensőbb összefüggéseire tapinthatunk.

Füzesnyék a Garam menti parasztfalu modellje. Lakói idegenből térnek vissza a letarolt faluba, hogy létük törvényének engedelmeskedjenek. A parasztiét szinte abszolút determináció, értelmet ad az ember életének, de cserébe szabadságát követeli. Választásra nem ad lehetőséget. A füzesnyékiek berendezkednek, értékeket mentenek, folytatni akarják a régi életmódot. Ősi törvénynek engedelmeskednek. A törvény bennük él, de a világ nem teszi lehetővé, hogy érvényesüljön. Bomlasztja a törvényt, de újat még nem ad, ezért az évszázados bizonyosság kötöttségei fellazulnak. Valójában nincs is törvény, csak a közösség együttélési szokásrendje és erkölcse él. A gondok elemiek, a létet érintik: nincs ló. Föld van, de a paraszt ló nélkül tehetetlen. Ebben a helyzetben a ló nagyobb érték, mint a föld. Az évszázados paraszti érték, a föld helyzete megrendült — mint a tőzsdén az arany árfolyama —, és a társadalmi, politikai és történelmi ellenerők tovább rengetik: a vagyonelkobzások, a telepítési politika, a készülődő új gazdasági orientáció. Az értékek megrendülésének következményei nacionálisak és szociálisak, mindkét összetevő bizonytalanságérzetet kelt. A hatalom kezdeményezte — kényszerítette — széles körű népmozgás közösségeket bomlaszt fel és új — egyelőre heterogén — közösségeket hoz létre. Ezért a regény nem lehet meg a személyes élmények intimitása nélkül, sem a szűkebb faluközösség bizalmas konkrétumainak motívum- rendszere nélkül, de az eseményeket követő írói látásnak és reflexiónak tárgyilagosnak és távlatosnak kell lennie. A történelem olyan realitás, amely sem személyes, sem nacionális elfogultsággal nem közelíthető meg, mert így nem lenne belőle irodalom. Az író állásfoglalása csak pártatlan, pontosabban humánumpárti lehet, s szempontjai egyetemesek, mert a regény az emberiséghez — mindenkihez szól.

Nem lett „nagyregény”, írta egy kritikus az ívnak a csukákról, valaki „történelmi olvasókönyvének nevezte (bizonyára jóindulattal, de akarata ellenére kétértelműen), a harmadik bíráló pedig „népi korképnek” minősítette. Az író abban látja első nagy vállalkozása részleges kudarcának okát, hogy míg tartalmi célkitűzése — a parasztiét történelmi sorsfordulója kezdetének ábrázolása — helyesnek bizonyult, a választott forma kimunkálatlan s kevésbé korszerű, bár nem a nagyepikai hangvétel és realista látás okán (ahogy némelyek hiszik). A mű eseménysora szélesen, időrendben hömpö