Irodalmi Szemle, 1986

1986/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt

— Azt beszélik rólad a rossz nyelvek, hogy tovább játszol a tűzzel... Sőt... Egyenesen piromániás vagy! Megtörtént, hogy tüzet raktál a Vöröskőn.

— Meg ... de vörös lánggal égett...

— Egyesek szerint túlságosan is vörössel.

— Ha a színárnyalatokon akarsz lovagolni, akár be is fejezehetjük ... Különben, csodálkozom rajtad. Te, aki a füleki gyár zománcozóját is megjártad, már igazán kitanulhattad volna a színeket.

— Ki is tanultam! Kedvenc színem a zöld! A lósóska-zöld! Tudvalévő, hogy a remény színe. Azonkívül jót tesz a szememnek. Mikor jelenik meg az új könyved?

— Tizenegy év után — öt perc múlva. De az is lehet, hogy már a boltokban van... Hát a tiéd?

— Lévén fiatal író — ötvenéves koromra nem ígérik.

— Akkor nem öt perc múlva?

— Nem!... Apropó, öt perc. Milyen reagálást vársz új köteted megjelenése után a kritikusoktól?

— Amire számítok, az benne foglaltatik regényem címében: (Még) Öt perc az élet!... De azért sem adom fel!

— Szeretem a bátor, optimista embereket. Kivált ha írók! Lajos, csodállak!

— Van kerted?

— Hogy jön ez most ide?

— Szívesebben beszélgetnél a helyesírásról?

— Jaj, azt azért nem. Természetesen van kertem.

— Lósóska is nő benne?

— Mi az hogy! Magról, gyökérről egyaránt szaporodik.

— Megpróbáltad már kiirtani?

— Igen ... de nem sikerült.

— Na látod!