Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt
Oroszlán a Szahara lepedőjén? Alma? Nem, alma sem vagyok. író? ... Ha az almára Írót iszunk, hasmenés a vége... Lám, már megint gondolkozom. Én már csak ilyen vagyok!!! Ahelyett, hogy az árumat kínálnám... Alig fogy. Nem győzöm egyedül kon- zumálni! A póréhagymától ég a gyomrom, a kelkáposztától böfögök... Könnyű Mari Zsuzsának Düsseldorfban. De nekem a piacon... nehéz. 0, be nehéz!... Póréhagymát, áttelelő kelkáposztát tessék! Külső és belső levelei egyaránt büdösek... Póréhagymát, áttelelő kelkáposztát... — Jóshua úr... Ha abbahagyná egy pillanatra... A piaci ellenőr bódéjába kéretik ... — Jézusmária! Mi a vád? Árdrágítás vagy súly csonkítás? — ... a telefonhoz! — Az más. Nagy horgony esett le a szívemről.. . Máris megyek. Csak megbízok valakit, távollétemben törődjön az árummal... Nagysád, lesz szíves néhány percig árulni a cseresznyémet, pardon, az áttelelő kelkáposztámat? Tessék? Hogy nem szívesen? Akkor jó, köszönöm, vettem! Azonnal visszajövök, csak lebonyolítom ezt a telefon- beszélgetést. — Ne totojázzon, siessen már! Még leteszik a kagylót! — Szaporázom már, no! Ugyan ki az, ki telefonál? A feleségem? Mit akarhat? Nem értem! Hiszen a két dundi gyermeket már biztosítottam neki... — Nem az! Nem érteni jól... Valami Ica ... — Ica? Ilyen nevű hölgyismerősöm nincs, nem is volt, nem is lesz. Etóka volt az utolsó. Jézusom! Csak nem Amica telefonál, Etóka szukája, a megboldogult Szultán kutya felesége? Mit akarhat velem közölni? Csak nem?! Etóka halálán van, s a Javamra óhajt végrendelkezni? — Szóljon már bele! — Halló, itt vagyok! — Te vagy az, Jóshua? — Én, Póré Józsi. Ki beszél? Nem értem, rosszul hallani! Mit csaholsz, Amica, mit akarsz nekem elmondani? Nem kaptál csontot? Hogy érzi magát Etóka, a magányos nő? Mikor üljük meg a halotti torát? — Ne zagyválj összevissza. Micsoda dolog összetéveszteni engem — Micát — Ami- cával?! Egy kutyával! Méghozzá egy hölgykutyával?! Gatyamica vagyok Losoncról! — Nahát?! Miért nem ezzel kezdted? Mivel lehetek szolgálatodra? Parancsolsz talán egy szép fő áttelelő kelkáposztát? — Isten ments! Nekem is van kertem. Ötödik éve huszonkét áron termesztek bimbós kelt a Poľana alatti Herencvölgyében, minek következtében tartós kelundorban szenvedek. — Akkor? — Interjú kéne a Görbe Tükör számára. Abból az alkalomból, hogy első köteted, a „Messzi még a part” napvilágot látott a Főnix Füzetek sorozatban. — Közel ... Hibásan idézted a címét! Partközeiben! így a helyes! — Elnézést. Ahogy akarod. Akkor Hal a vízben. Vagy Hal a szárazon. Esetleg Távolban egy fehér vitorla. Ezen igazán ne múljon. — Partközeiben! Ne légy pontatlan, mert megtagadom az interjút. Mire vagy kíváncsi? — Mondd, hogy sikerült megjelentetned? Kívül csupa kékség, belül csupa zöldség. — Kialkudtam! A piac is jó valamire. Még mi érdekel? — Minden... A kezdet... Hogyan jutottál idáig? Csak Hemingwayről ne essen sző, és más olvasmányélményeidet ne említsd — ezeket már ismerem a novelláidból! — Értem: születtem. Iskoláztam. Munkahelyeim voltak. Azután nem voltak. Jelenleg önellátó vagyok. Cipőimet is saját magam köpöm, kenem, fényezem. — Hobbi? — Képzőművészet, zene, sport. Romantika. Hajó! Magam építettem. Csudi ügyes vagyok ám! Tengerre szálltam. Az Öreg Ördög Tengerére! Háborgott. Istenemre, Eric, néha azt kívántam, legyen már vége! — Feri vagyok. — Én meg hajószakács — voltam. Állandóan kotyvasztanom kellett. Belső kényszer!
