Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - FIGYELŐ - Bettes István: Rohanásban megpihenve
ROHANÁSBAN MEGPIHENVE Borzi László fotóihoz Biztonságosan üi meg a vaskerítés rácsán. Háztetőről, sövényről vagy éppen egy fáról figyeli az utca forgatagát. A tisztes távolságot betartva mindenhová szemtelenül odaröppen. Csipeget és huss!, máris a zászlótartó rúdon ül. A galambok a téren kenyérmorzsát csipegetnek, neki is jut valami. Közönséges tucatmadár — veréb. Mindenütt ott van, de csak néhány pillanat és tovaröppen. Talán nem is véletlenül ez a jól sikerült verébportré Borzi egyik legkedvesebb felvétele. Mert más művészeknél csak a fotós van jobban kiszolgáltatva a pillanatok múlandóságának. Az élet olykor látványos mozzanatai közül többnyire úgy csípi el a megörökítésre méltót, mint ahogy a verébnek sikerül egy- egy morzsát a galamboktól, vagy néhány magot a búzát szemelgető tyúkoktól. Az élet forgatagában elvegyülő fényképész számára olykor tilalmak és tabuk is akadályozzák a csipegetést, de kárpótlásul a tetten ért pillanatok is édesebbek. A Rimaszombatban (Rimavská Sobota j élő Borzi László első önálló gyűjteményes kiállításával 1981-ben mutatkozott be a Gömöri Múzeumban. Mivel akkoriban maga is — a járási lap szerkesztőjeként — mindenapos teendőként végezte a fényképezést, tárlata anyagát javarészt a folyóiratbeli közlésre szánt felvételek diszkréciója jellemezte. Figyelemre méltóak ebből az időszakból a gömöri emberek portréi, a dereski fazekasokról, művészekről készült felvételek. Négy év elteltével joggal állapítható meg, hogy időközben felerősödött az a vonal is, mely a lírai, idillikus vagy szociális ihletettségű képei mellett az ironikus, szarkasztikus szemléletet képviseli. Bizonyára szerepet játszik ebben az is, hogy Borzi néhány éve munkásként keresi kenyerét. Ezt tükrözi a kiállítás címadó felvétele, a Rohanásban megpihenve, vagy a Munkahely című ciklust alkotó képek is. Hogy mennyire maga az ember a központi témája alkotásainak, arra a legjobb bizonyíték, ahogyan a munkakörnyezet művészileg hiteles megfogalmazásával megjeleníti képzeletünkben a távollevőt. Az alapjában véve elégikus hangulatú fény- képfelvételek között üde színfolt a Paraszt dekameron, mely a rátermett fotós szem- fülességét dicséri. Bettes István
