Irodalmi Szemle, 1986
1986/9 - FÓRUM - Vass Gyula: Az irodalom lombikbébije
amelyet a Laplace-féle elképzelés alap- gondolatából kiindulva alkotott meg — valamennyi közül a legjobban egyeztethető össze a mai tudományos ismeretekkel. Hipotézist dolgozott ki az élet kozmikus eredetére vonatkozóan, s említést érdemel, hogy ő fejtette meg a stonehenge-i mega- litok (óriáskövek) titkát. A tudományosfantasztikus irodalomba előbb az Osszián küldetésével, majd később éppen A Fekete Felhővel írta be maradandóan a nevét. A kisregény témája a sci-fi tárházát tekintve szokványosnak, sőt elcsépeltnek nevezhető: ismeretlen eredetű, óriási kiterjedésű gázfelhő közeledik a kozmikus térségből a Naprendszer felé. Pályájának célpontja a számítások szerint a Nap, pontosabban annak közvetlen környéke. Megérkeztével egyik napról a másikra éjszaka borul a Földre; az üvegházhatás következtében a hőmérséklet előbb az el- viselhetetlenségig emelkedik, özönvíz méretű esőzések kíséretében, majd később — az atmoszféra hőtartalékainak kimerülése következtében — megállapíthatatlanul süllyedni kezd, jégvilággá változtatva a forró sivatagokat is. Az elkerülhetetlennek látszó pusztulás küszöbén döbben rá a világ: a Felhő — gigantikus élőlény, a lét eddig soha nem sejtett, magasabb- rendű formája, mely az életfolyamataihoz szükséges energiát bizonyos időközönként egy-egy csillag közelébe érkezve akkumulálja, mit sem tudva arról, hogy ezzel primitív élőlények világait dönti pusztulásba ... Mégsem ez a páratlanul eredeti ötlet, de még csak nem is az izgalmas me- seszövés a legfőbb erénye Hoyle művének, hanem — mint már utaltunk rá — a még sci-fi regényben is ritka szigorú, tudományos alaposság. Oldalakat tesznek ki benne a — jobbára a differenciál- és az integrálszámítás körébe tartozó — matematikai levezetések és a tudóshoz illően szabatos, pontos tudományos leírások. Szerkesztési bravúr, hogy ezeket a laikus minden további nélkül átugorhatja, .anélkül hogy elveszítené a cselekmény fonalát; az értő olvasó számára viszont éppen ezek avatják igazi tudományos-fantasztikus csemegévé a kisregényt. Próbáljuk meg tehát az elmondottak alapján összefoglalni: melyek a korszerű sci-fi ismérvei, irodalmi, tudományos és társadalmi kritériumai? A három felsorakoztatott típuspélda, mint a legmarkánsabb irányzatok egy-egy reprezentánsa, már sejteti a válatszt. Világosan kitűnik belőlük, hogy századunk irodalmának legújabb keletű, sci-fi címkével fémjelzett alkotásai, kalauzoljanak bennünket bár a legtávolabbi jövőbe, mégis ELSŐSORBAN ahhoz a társadalomhoz szólnak, arról festenek közvetett vagy azonnal felismerhető képet sajátos eszközeikkel, amelynek gyökereiből táplálkoznak. Ez óhatatlanul a tudományosság igényének szabadabb értelmezését, olykor kifejezetten a minimalizálását jelenti, hiszen korunkban már jól elhatárolható a tudományos-fantasztikus és az ismeretterjesztő irodalom; szigorúan tudományos mércével csak az utóbbi mérhető. Ami viszont a jó sci-fi műnél valóban elengedhetetlen, ahol nincs helye a kompromisszumnak, semmi mással nem pótolható: az esztétikai élményt nyújtó irodalmi színvonal. (A science fiction pontos fordísában tudományos regényirodaimat jelent. A műfaj értékelésében és a művek besorolásában felmerülő határozatlanságok nézetünk szerint sokban e téves terminusmegformálás következményei. A tudományos regényirodalom terminus jobban körülhatárolhatóvá tenné a műfajt, segítené az e kategóriába tartozó művek elhatárolását a tudományos-ismeretterjesztő, a fantasztikus-utópisztikus, a demono- lógiai, a fantasztikus-romantikus (mese) irodalomtól. A világirodalom remekművel is bővelkednek „fantasztikus” elemekben, ezek azonban vagy a mitológia és a hit (lásd pl. Odüsszeia, Isteni színjáték), vagy a demonológia (pl. A Mester és Margarita, A pikk dáma), a nonszensz (pl. Az orr), a tudományfuturológia (pl. Utazás a Holdba), a mese (pl. Csillagok háborúja) stb. körébe sorolhatók. A tudományos regényirodalom legfontosabb ismérve, hogy mindig az adott kor társadalmi kérdéseiről, emberi-társadalmi konfliktusairól szól, a tudomány lehetőségeinek kiterjesztése révén; a természet- és társadalomtudományok lehetőségeinek, határainak kitolása, a különleges helyszínek csupán keretül szolgálnak a társadalmi viszonyok, az emberi pszichikum, a társadalmi haladás lehetséges útjainak és zsákutcáinak mélyreható vizsgálatához. — A szerkesztő megjegyzése.)
