Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - FÓRUM - Vass Gyula: Az irodalom lombikbébije

azokat. Nem véletlen ez az első pillantásra mellékesnek tűnő utalás: a sci-fi értelmezése körüli újabb bonyodalmak ugyanis -éppen ebből származtak.

Elvitathatatlan tény, hogy a könyvkiadásban — a színvonalbeli követelmények mellett — mindig voltak, vannak és lesznek üzleti szempontok. Legfeljebb az arányuk változó, koronként és a társadalom esztétikai értékrendszerének függvényében. így érthetővé válik, hogy egy időben

— a sci-fi mint műfaji megnevezés megszületését követően — mi sem volt egyszerűbb, mint „tudományos-fantasztikus” regényt, elbeszélést írni. Az üzleti siker biztos tudatában tucatszámra árasztották el a nyugati országok könyvesboltjait a t:ci-fi címkét kiabálóan magukon hordozó kötetek, borítólapjukon meteorütközéstől szilánkokra fröccsenő űrhajókkal, száz- karú, rémisztő űrlényekkel viaskodó űrhajósokkal. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen „műveiknek” legfeljebb annyi közük volt az igazi sci-fihez, mint mondjuk az ábrándos leányregényeknek a szépirodalomhoz. Alig született meg tehát a sci-fi, máris olyan mértékű devalválódás fenyegette, amellyel szemben alig látszott esélye a túlélésre. Hogy mégis túlélte, az a dilettánsok özönéből üstökösként kiemelkedett, máig is legjobb amerikai és nyugat-európai művelőinek köszönhető: John Wyndhamnek, Ray Bradburynek, A. C. Clarké nak, Isaac Asimovnak, Julian Huxley-nek, s műveiknek: az Alapítvány- trilógiának, az Androidnak, az Újjászületésnek, a 2001. és a 2010. Ürodüsszeiá- nak... Nem véletlen, sőt törvényszerű, hogy a sci-fi e ma már klasszikusnak számító művelői jobbára hatalmas elméleti Ismeretekkel felvértezett tudósok: Arthur C. Clarke például ismert angol csillagász és szakíró, amellett haladó szellemű közéleti személyiség. Dolgozott radartechnikusként, majd elektronikus szakemberként; elsőként javasolta, hogy az egész Földre kiterjedő televíziós műsorszórást három szinkron geostacionárius műholddal oldják meg. Volt a Brit Bolygóközi Társaság titkára; elsősorban az űrhajózás kérdéseivel foglalkozó munkásságáért 1962-ben elnyerte az UNESCO Kalinga- díját. Emellett tanulmányozta Ceylon szigetén a mélytengerek élővilágát; jelenleg, 69 évesen a Srí Lanka-i Csillagászati Társaság elnöke. A világ talán legismertebb science-fiction szerzője, Isaac Asimov a bostoni egyetem biokémia-professzora, a

tudományok doktora. Megírta a biológia történetét, emellett több főiskolai tankönyv szerzője. Első sci-fi írása — a Hajótörés a Vesta térségében című novella

— 19 éves korában, 1939-ben jelent meg. Julian Huxley Anglia egyik legismertebb biológusa. Felmenői között számos kiváló tudós és gondolkodó volt: nagyapja, Thomas Henry Huxley az evolúciós elmélet egyik élharcosa volt, aki még Darwin előtt kimutatta az ember és az emberszabású majmok származásiam rokonságát; apja neves életrajzíró és esszéista; öccse, Al- dous Huxley, ismert író, egyebek között a Szép új világ szerzője ... Ö vezette be a biológiába a differenciális gátlás és a morfogenetikus mező fogalmát. Kutatásokat kezdeményezett a növekedés biomet- riája, a fejlődés genetikája és az ivari kiválasztás témakörében. Korszakalkotó gyűjteményes műveivel jelentős hatással volt a kor tudós társadalmára. 1946 és 1948 között ő volt az UNESCO első vezérigazgatója. Nekik, valamint a hozzájuk hasonlóknak köszönhető, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom felül tudott emelkedni a féroművek özöne jelentette inflációs hullámon, s hogy éppen ebben az időben születtek meg azok a művek, amelyek a mai napig minőségi mérőének számítanak. Az pedig természetesnek tekinthető, hogy a frissen formálódó szocialista tudományos-fantasztikus irodalom is döntő mértékben ezeket az alkotókat, illetve műveiket tekintette követendő példának, legalábbis fejlődése első időszakában. Itt a legismertebbek közül szóljunk néhány szót a szovjet Sztrugackij fivérekről. Az idősebb, Arkagyij, 1925-ben született; Moszkvában, az Idegen Nyelvek Főiskoláján doktorált, angol és japán műveket fordított orosz nyelvre, s ma Japán történelmének és kultúrájának egyik legkiválóbb szovjet ismerője. Öccse, Borisz, elismert csillagász; a leningrádi egyetem csillagászat-asztrofizika szakának elvégző, se után évekig a pulkovói obszervatórium tudományos munkatársa volt. Jelenleg a Szovjet írószövetség tudományos-fantasztikus szakosztályának vezetőségi tagja, miközben továbbra is folytat elméleti kutatómunkát; szűkebb szakterülete a csillag- rendszerek dinamikája. Mindezeket csak annak illusztrálására mondtuk el, hogy a sci-finek kinevezett irodalomban már a kezdet kezdetén bebizonyosodott: maradandó értékű műveket csak kellő tudó-