Irodalmi Szemle, 1986
1986/9 - LÁTÓHATÁR - Vaszilij Belov: Folyókanyarok (elbeszélés)
FOLYÓKANYA- ROK Vaszilij Belov* * Neves szibériai szovjet-orosz író. Ivan Danyilovics Grinyenkót júniusban északra küldték fát vásárolni. Amikor kitárult a forró ogyesszai láthatár, és a vonat kerekei csattogni kezdtek a fekete- föld-övezetet átszelő síneken, Grinyenkó- nak mintha nagy kő esett volna le a szívéről. Még nagyobb nyugalom és kiegyensúlyozottság áradt szét lelkében, amikor Moszkvából megindultak Vologda felé. Mintha csak a zord északi nyár kellemes hűvösében kihunytak volna az örökös gondok parazsai, és helyüket átadták volna a csendes és szomorkás elmélkedés melegének. Az elmélkedésre való hajlamot és az enyhe izgalmat nemcsak az utazás semmittevése okozta. Egykor régen, a háború idején Grinyenko tizennyolc esztendős ifjúként egy egész nyáron át szolgált az északi tájakon, szénát kaszált a hadsereg számára, és most felbukkantak emlékezetében ifjúkora katonaéveinek képei. Reggel, a magából még a tegnapi eső és a zelnicemeggy illatát árasztó fehér éjszaka vége felé, lekászálűdott a moszkvai vonatról, és átszállt a hajóra. A jó öreg teknő, melynek két hideg, de tiszta fedélzete volt, s mely hófehér kajüttel várta, hosz- szasan várakozott a kikötőben; lobogója játékosan lengedezett az opálosan kék fényű szélben. A hajó jócskán megdőlt bal oldalra. Akárcsak egy öreg és tagbaszakadt földműves, akinek az egyik válla magasabban áll, mint a másik. Ogy feküdt a széles vizen, mintha beleforrasztották volna világoskék tükrébe. Csak valahol a hajó gyomrában pöfögött békésen a motor. Egy matróz, aki még egészen zöldfülű volt, kötélre erősített favödörrel vizet merdesett a folyóból, és locsolgatta az alsó fedélzetet. Az egyes merítések között a sapkáját igazítgatta, és le-lekiáltott a mólón álló fiatal pénztárosnőnek: — Hej, kiscsibém! A „kiscsibe” úgy tett, mintha nem hallaná, Grinyenko pedig az idősebb és tapasztaltabb mosolyával figyelte a lány szándékosan közönyös beszélgetését a takarítónővel. Alighogy megvirradt, egy mezítlábas kamasz süvített be kerékpáron a kikötőbe, egy másik hozzá hasonló pedig a pallón állva pecázott; a parton most elhaladt egy nő, bepillantott a hajóra, és minden sietség nélkül továbbment. Utas alig volt látható a hajón, de meglehet, hogy még aludtak a kajütökben. A kikötő- épület párkányszegélye alatt váratlanul megreccsent, és az egész folyót elárasztó