Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - Soóky László: Készülődés vadászatra (filmnovella)

A pap az ajtó melletti szögről leakasztja a templom kulcsait, mennek a hóban söprött úton, messziről ágyúszó hallatszik, s kutyák vonítása.

— Elsötétítési parancs van, uram, mit tegyek?

— Gyújtsa íel a villanyt, közeleg a karácsony, fogadjuk illőn.

A pap felkapcsolja a villanyt, ragyogó fény önti el a templombelsőt.

— Parancsoljon, uram, itt a gyóntatószék.

Az őrnagy hátra sem néz, megy egyenest a kar felé, fel a nyikorgó falépcsőn, fel az orgonához. A puskát egy padnak támasztja, majd leveti a kabátját, a karzatra dobja és leül az orgonához.

— Működik? — fordul a pap felé.

— Igen, uram, bal kézre van a kapcsoló.

Az őrnagy bekapcsolja az orgona fújtatóját, belelehel a tenyerébe, majd az ujjait ráhelyezi a billenytűkre és egy svéd gyermekdalt játszik, lehunyt szemmel. A nő elképedve áll a templom közepén, a pap leül a szélső padsorba, mereven nézi az orgonát. Az őrnagy a gyermekdal melódiájára, akárha meghasonult volna önmagával, gyónni kezd.

— S akkor, igen, igen, megtaláltam a fejét a keresőtávcsőben, közvetlenül a nagy tölgyfa mellett... aztán kifürkésztem az arcát, s a szemét is. A szemén láttam, hogy fél... láttam a tekintetén, hogy rettenetesen fél... akkor arra gondoltam, hogy meg kell szabadítanom ettől a félelemtől... nem engedhettem, hogy tovább féljen ... megadtam számára a fájdalommentes halál lehetőségét azáltal, hogy az ujjamat rágörbítettem a ravaszra... a lövés után megnéztem az arcát, békés volt és kiegyensúlyozott... aztán megláttam a másikat is, a szikla tövében... sáros volt az arca és rettenetesen szenvedett... Isten ellen való vétek lett volna, ha engedem, hogy tovább szenvedjen ... én, én megváltottam őt a szenvedés poklától... feloldozást kérek, atyám ...

Egyre szuggesztívebb erővel játszik, az arcán látszik, hogy erősen hisz a vallomásában. Kint, még végtelenül távol feltűnik a bombázógépek raja, félelmetes zúgással közelednek. A város, akárha kihalt lenne, sötét, és kilátástalanul néma. Csak a templom fényei ragyognak, s a bombázógépek zúgása keveredik az orgonahanggal. Aztán elsötétül a templom is, elhal az orgonaszó. A nő az arca elé emeli a lámpást, és elfújja a lángot.

2

Reggel. Áttetsző köd és füst kavarog a város fölött. Csend. Egy szecessziós ház boltíves kapuja alól oldalkocsis motorkerékpár kanyarodik ki az útra, mögötte egy dzsip, majd egy ponyvás teherautó. Mindegyikben bőrkabátos, bőrsapkás, lovaglónadrágos, csizmás fiatalemberek, géppisztollyal fölfegyverkezve, a teherautón néhány véreb. A dzsip hátsó ülésén foglal helyet az őrnagy, mintha skatulyából húzták volna elő. A járművek teljes sebességgel rohannak, zúgásuk hasogatja a csendet. Amint az úton veszteglő teherautóhoz érnek, csúszva fékeznek, a katonák az úttestre ugrálnak, csatárláncot alkotnak, hosszú vezetékre engedik a kutyákat, s futólépésben indulnak a tegnapi katona nyomán. Mindegyikük arcán végtelen elszántság. A kutyák csaholása felveri az erdőt, vonszolják ■a kutyavezető katonákat, rohannak, néha úgy tűnik, céltalanul. A domb alá érnek, ahol a róka bevonszolta magát a sűrűbe. Az őrnagy a dzsipben felállva követi őket.

— Állj! Jobbra.

A katonák elindulnak, továbbra is futólépésben, végig a völgykatlanon, majd egy másik völgybe érnek, amelyben patak csordogál. A patak medrét már jégkéreg szegélyezi. Átugrálják a patakot, s alig követhető ösvényen rohannak a patak folyásával ■ellentétes irányban. Rövidesen egy kis rétre érnek, ahol néhány jegenyefa tövében takaros erdészlak bújik meg, cölöpkerítéssel körbevont udvarral. Az udvaron háziállatok, kacsák, tyúkok, libák, juhok és egy komondor. Az őrnagy int, a bőrkabátosok kettéváló csatárlánccal körbeveszik az udvart, oly módon, hogy minden harmadiknegyedik katona közé jut egy kutya. A kutyák körbecsaholják a portát.

Az őrnagy kinyitja a kiskaput, belép az udvarra. A komondor vicsorogva indul felé, ugrik. Az őrnagy végtelenül természetes mozdulattal félrelép s kesztyűs kezével felülről lefelé suhintva orrba üti a kutyát. A ház ajtajában megjelenik az erdész felesége, szép, sudár termetű asszony, a haja kontyba fogva, negyvenéves lehet. Az apró, négyszögekbe foglalt ablakban a függöny résnyire mozdul, s egy tizenhét-tizennyolc éves lány les kifelé. Erősen hasonlít az anyjára, csak sokkal üdébb. A kutya a fájdalomtól felvonít,