Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - ÉLŐ MÚLT - Tichy Gyula: A Mars rabjai (regényrészlet)
A MARS RABJAI Fantasztikus regény Irta: TICHY GYULA Sajtó alá rendezte s bevezetéssel ellátta: Tichy Kálmán I. rész Bevezetés Nyolc év óta porladó drága, teremtő kéz betűit kopogtatom át a gépre. Arra kérem a talán türelmetlen Olvasót, — akit bosszant egy csonkán kezdődő regény, — ne vegye nekem rossz néven, hogy a hiányzó fejezeteket, melyekre jól emlékszem, de kéziratuk elveszett, nem írom meg újra. Bárhogyan igyekezném az eredetit követni, mégsem volna az. Es valami szentségtörést is látnék benne, nem tudom megtenni. Nekem — bizonnyal a most is gyászoló testvérszív túlérzékenysége következtében — éppen ezért van valami megkapó szokatlan íze ennek az egész regénynek, mert ilyen tragikus sorsú kéz rótta sűrű sorait s mert írójának zord sorsa nem kímélte magát a kéziratot sem: megsebezte, lecsonkította, örökre elnémította egy részét. Hadd lebegjen ez a végzetszerűség az egész írás fölött. így talán az Olvasót is megkapja valami abból a misztikus hangulatból, ami alól én nem tudok szabadulni e kézirat forgatása közben: mintha írója maga is végtelen, idegen világok vándora volna, aki jött, valahonnan, egy ideig itt járt, valamit itt hagyott, valamennyit elmondott a mondanivalójából, aztán — mielőtt mindezt befejezhette volna, — elszólították nagyobb hatalmak. Most is cselekszik, alkot, szól is hozzánk, de már nem értjük, nem halljuk, nem leljük a nyomát földi érzékekkel... Csak rövid összefoglalásban fogom adni a regény első, hiányzó fejezeteinek tartalmát. És előrebocsátom azt, hogy a látszólag érthetetlen, kimagyarázhatatlan részleteknél ne gondoljon kedves Olvasónk a kézirat hiányosságára. Az eleinte érthetetlen dolgok később a regény folyamán magyarázatot nyernek; természetes, hogy ezeket a magyarázatokat a regény hatásának veszélyeztetése nélkül én itt nem bocsáthatom előre. A regény négy főszereplőjének, — csupa férfinek, alakjában a szerző önmagát és három budapesti jóbarátját mintázta meg. Egyikük, Imre a szerzőnek unokatestvére, a regényben mint gépészmérnök szerepel. A doktor: Kelen Béla dr., az ismert nevű budapesti orvos és európai hírű amatőrfényképész. Kézikönyve is jelent meg a művészi amatőrfényképezésről. Sisi: Sima Dezső rajztanár és festőművész, a szerző volt kedves hajtársa. A negyedik szereplő a szerző maga. Ez a négy jóbarát egy hangos vidám pesti vacsora után a legkedélyesebb hangulatban indul hazafelé. Velük tart a vacsorázó társaság néhány hölgytagja is, akiket haza akarnak kísérni. A Váci-körúton várnak alkalmas villamost. A kocsik zsúfoltak s újabb és újabb tömegekben rohamozza meg őket a színházakból, az Operából éppen kiözönlő közönség. Végül feljutnak egy kocsira, de a perron, sőt a lépeső is annyira teli, hogy a szerző utolsónak maradva a pótkocsira kénytelen fölugrani, ahol még nehezen beférkőzik. A robogó kocsi egyhangú duruzsolásában elálmosodik és elalszik. Jő idő múlva íelriad s alig tudja, mire eszmélt. A kocsi szüntelenül rohan tovább, de teljesen sötét és üres. Egyetlen útitársa sincs már és a perronon kalauzt sem lát. Kint ismeretlen és az éjszakában alig kivehető tájék rohan el a kocsi mellett. Utasunk tapogatózva feláll (részlet)
