Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A Tichy testvérek

rata sajtó az Oroszország elleni háborút a cári zsarnokság elleni felszabadító harcként üdvözölte.

Tichy — az említett nagy írókhoz hasonlóan — kiábrándult aztán a háborúból, és a militarista eszmeiség többé nem jelent meg a műveiben. És hogy a háború borzalmaitól való irtózása már az Erinnisben is megnyilvánult, azt a következő részletek bizonyítják: „Leküzdhetetlen iszonyat vett rajtam erőt. A hallottak után már nem egyszerű lőszerkamrában éreztem magam, hanem a halál, a pusztulás, az irtózat fészkében, ahol gonoszul csillogó fényes érckúpokba van belekovácsolva száz meg száz egetrázó dördülés, ezernyi ember fuldokló halálhörgése, széthasadó páncéltornyok recsegése, a lőporos lánggal égő levegőből visszahulló véres karok, kitépett izmok, szétroncsolt agyvelők loccsanása — mindez itt van már, itt előttem, körülöttem, szinte a kezemet rátehetném, ha nem félnék, hogy bevérez a vér, megéget a tűz és megremegtet a halálkiáltás. Acélketrecekbe zárva itt leskelődnek a szomjas, mohó fenevadak, s lihegve lesik a vértől mámoros pillanatot, mikor áldozataikra rohanhatnak.” „Minél tovább igazgatta a gépet, annál izgatotíabb lettem; fenyegető, konok hallgatása, s furcsa, lázasan tördelt mozdulatok, melyekkel az ismeretlen alkatrészeket igazgatta, jobban hatottak rám, mintha felvont fegyvereket láttam volna egy elitéit mellének szegezve. Torkom elszorult, mégis ösztönszerűleg kiáltani szerettem volna a távolban füstölgő hajóknak, megfeledkezve arról, hogy ellenségeink: Meneküljetek, szerencsétlenek! Nem sejtitek a rettenetes véget, melyet itt mellettem készít elő ez a rejtelmes, győzhetetlen ellenfél!”

1918 és 1945 között Tichynek csak egy szépirodalmi jellegű könyve jelent meg, a már említett A négy évszak (1927), melynek élén ez az ajánlás olvasható: „Gyula bátyám halhatatlan szellemének kegyelettel ajánlom.” A remek kivitelű könyv az író és képzőművész együttes munkája. A képzőművész, könyvművész direkt teljesítményét a színes linóleummetszésű címlap, az attraktív ex libris és a szép belső illusztrációk jelentik. A 270 oldalas könyv anyaga öt ciklusra oszlik. Ezek közül a 70 oldalnyi terjedelmű első ciklus a kllnyv címének megfelelően az évszakokat mutatja be egy-egy természeti aláfestésű szerelmes verssel és összesen 17 filozofikus tartalmú prózai természetleírással. A romantikus ihletettségű szerelmes versekben és a szép természetleírásokban a festőművész jelenléte is állandóan érezhető, és summázva azt lehet mondani róluk, amit a Lacroma c. földrajzi leírásról állapítottunk meg: festői látás és mély természeti ihletettség teszi őket művészi produktummá.

A második, harmadik és negyedik ciklus (Apró népekről így beszélek, A derű szigetén, Most mesélek) szépprózai anyagokat tartalmaz. Gyermektörténetek, mesék, mesés fan- tasztikumú humoros elbeszélések, falusi históriák és történeti „beszélyek” váltogatják itt egymást, és a színvonaluk meglehetősen hullámzó. A gyermektörténeteket és a falusi históriákat a túlzottan kedélyeskedő hangnem, s néhány esetben a teljesen tájszólásos nyelv rikítóan kuriózussá vagy gőregáborossá teszi, s a régies történeti „beszélyek” is meglehetősen mesterkélten hatnak. Frissnek, szellemesnek és érdekesnek maradt anyag a mesék és a mesés fantasztikumú humoros elbeszélések között található. A Bilimbim és Balambam meg A lélekesemf.ész című mesék az égben játszódnak le, de — annak ellenére, hogy szerzőjük a konzervatív keresztényszocialista politika híve volt — nem egyházias szelleműek, s az Úristen és Szent Péter mellett a kis pogány isten, Ámor is tevékeny szerepet játszik bennük. A zivatargyáros című mesés fantasztikumú humoros elbeszélés az ördöggel való egyezkedés régi irodalmi motívumát modern technikai környezetben alkalmazza, és a derűre hangolt cselekményben a groteszknek és abszurdnak is jelentékeny szerepe van. Ugyanez mondható az Egyszavú Egon, vagy: A csoda’evő pofon című hasonló műfajú írásról is. Érdekes, frappáns alkotás még A különös ország című utópisztikus-fantasztikus elbeszélés, melynek társadalmi környezetében Madách falanszterére emlékeztető állapotok uralkodnak; az embereknek már nincs szívük, s ezért érzéketlenek a szerelem és más „régi” emberi érzelmek iránt.

Az Llet, sors, emberek című utolsó ciklusban publicisztikai jel’egű glosszák, karcolatok vannak, s közülük a Reménytelen levél című nemes és ötletes békevédő írás emelkedik ki. Ez olyan fiktív levél, melynek a címzettje egy elképzelt félelmetes találmánynak, a háborús hősugárnak feltalálója. Az Erinnis szerzője itt igazolja a legszebben, hogy egykori gondolkodása radikálisan megváltozott, a háborús pszichózis által kialakított militaristából a béke állhatatos védője lett.