Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A Tichy testvérek
alkotását, s ugyanott az előszóban felvázoltam az írói portréját. Rajtam kívül Csanda Sándor írt róla, éspedig egy kerek kis portrét az Első nemzedék második kiadásában; a magyarországi Szíj Rezső pedig a képzőmévész részletes portréját rajzolta meg a Tichy Kálmán művészete és munkássága c. terjedelmes írásában (Oj Szó, vasárnapi kiadás, 1972. 10. sz.). Mivel az idősebb Tichy testvérről, Gyuláról a mi íróink és olvasóink semmit sem tudnak, és Kálmán szépirodalmi munkásságának nagy része (az Erinnis c. kisregény és A négy évszak c. vegyes műfajú kötet] is teljesen ismeretlen előttük, szükség van a teljes portrék kidolgozására. Ezt a feladatot itt most úgy végzem el, hogy a képző- művészeti munkásságuk bemutatásánál a szaktanulmányok adataira és értékelésére támaszkodom. TICHY GYULA 1879. augusztus 28-án született Rimaszombatban, de az elemi iskolát és a gimnáziumot már Rozsnyón végezte. Az érettségi letétele után egy szemesztert a budapesti műegyetem gépészmérnöki szakán töltött, s a következő évben már a budapesti Mintarajziskola növendéke, Székely Bertalan és Gyulai László tanítványa volt. 1904-ben, két évvel a diploma megszerzése után a pesti evangélikus főgimnázium rajztanára lett, de 1908-ban súlyos tüdőbetegsége miatt családi ápolásra vissza kellett térnie Rozsnyóra, és — átmeneti budapesti tartózkodásoktól, olaszországi és dalmáciai utazásoktól eltekintve — itt élt aztán 1920. július 22-én bekövetkezett haláláig. 1909-től a helybéli evangélikus főgimnázium tanáraként működött. Képzőművészeti tehetsége korán megmutatkozott, s felsős gimnazista korában illusztrált újságot szerkesztett az iskolatársai részére. Az első művészi hatások a természetszimbolista Böcklin és a preraffaelita Crane részéről még szintén gimnazista korában, a művészeti illusztrációkat is sűrűn közlő Vasárnapi Újság olvasójaként érték őt. Ezt követte aztán a szecesszió ismert alkotóinak: az osztrák Klimtnek és a cseh Muchá- nak, valamint a híres szecessziós folyóiratoknak: a müncheni Jugendnek és a bécsi Ver Sacrumnak a hatása. Más, klasszikus és modern hatások, ösztönzések is érték őt, és súlyos betegségekkel megszabdalt rövid művészi pályáját a legújabb művészettörténeti irodalom a magyar képzőművészeti szecesszió egyik értékes és sajátos megnyilvánulásaként tartja számon. Életművében fontos helyet foglalnak el festményei, melyek már főiskolás korában szaporodni kezdtek, és a közönség elé először 1902-ben jutottak azon a kiállításon, amelyet a Mintarajziskola a végzős növendékei alkotásaiból a Nemzeti Szalonban rendezett. „Sajátos festőegyénisége 1906-tól bontakozik és kristályosodik ki — írja Foltin Brúnó. — Az olaj- és temperafestés ötvözésével, az ősmagyar mondavilágból, ókori mitológiából vagy éppen a fantáziája teremetette »újmitológiából« vett témákkal születtek akkortól sorra legjelentősebb kvalitásos kartonjai a szecessziós szimbolizmus útját követve, preraffaelita hatásokat is felszíva /Királyasszony néném II.; Séta a falakon túl; Endre királyfi Bizáncban stb.) Legnagyobb méretű festményét (124 X 200 cm) 1911-ben készítette Álarcok címen. Ez a mű festői munkásságának szinte összefoglalása.” (A Fészek Galéria 1986-os Tichy-kiállítása Katalógusának előszava.) Művészete legjelentősebb és a szecesszióhoz legerősebben kötődő területét grafikai munkássága jelenti. Nagyszámú rajza között több összefüggő rajzsorozat, rajzciklus is van IÉva evengéliuma, Énekek éneke, Kuruc rajzok, Egy tusosüveg meséi, Apokalipszis 1., II., Tudós, Jóslat], s ezek közül az utolsó három a fantasztikum iránti rendkívüli érdeklődését és érzékét bizonyítja. A fantasztikum a szecessziós művészetben általában nagy szerepet kapott, és Tichy Gyula ebben a vonatkozásban magyar viszonylatban talán a legtöbbet valósította meg. Tudományos-fantasztikus rajzciklusaiban (Tudós, Jóslat] — melyek megalkotását a fizikában, asztrofizikában és csillagászatban való jártassága is elősegítette — lenyűgözően változatos képet rajzolt a jövő elképzelt technikájáról, s többek között a modern kutatólaboratóriumokat és erőműveket is szerepeltette. A Jóslatban a nemzeti irodalom, történelem és tudomány nagyjai (Petőfi, jókai, Madách, Benyovszky, Széchenyi, Bolyai János, Hell Miksa, Körösi Csorna Sándor) is feltámasztja és a nemzet védelmében akcióba állítja: Hell Miksa abszolút hideget
