Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - ÉLŐ MÚLT - Gágyor József: Falucsúfolók a galántai járásban
Innen ragadt rájuk ez a csúfoló. Amikor csúfoltuk őköt, éneklés közbe így megfogtuk a torkunkot és rángattuk...” (10J „Ügy is csúfolták a mácsédiakot, hogy gombócások vagy mákossak. Mert nagyon szerették a mákos gombócot. Azt mondják róluk, hogy egy asszony szálaláskor vagy kapáláskor harminc gombócot is úgy bevág, mint a semmit. Ezér a tavaszi munkák idejin így bosszantják őköt: No, te már hány gombócot éttél meg? Egy asszonyt, aki Vágára mént férhe, tréfásan még most is Mákos Marinak hívnak.” (10) A nagymácsédiak a cifra, virágos ruhaanyagra azt mondják, hogy az csincsós. Ezért csincsósoknak is csúfolják őket. Egy másik galántai adatközlőt is érdemes idézni: „Akkor lesz világvége, ha minden mácsédi otthon lesz. Mer azok sosincsenek otthon, mindig van mácsédi valahol a világbo. Járják a világot, kereskednek mindenfélével, a legkülönfélébb dógokkal.” (9) A vágaiakról szintén több csúfoló ismeretes. Galántán a következőt jegyeztem le róluk: „A vágaiak a pukancsárok vagy pukancisok. Azért, mert már ki tudja mióta pattogatott kukorica árulásával foglalkoznak. Messzi vidékéket bejárnak vele, elmennek azok talán még Prágába is. Karácsonykor még ostyával foglalkoznak. De ezzel csak az utóbbi időben.” (10) Elhiszem, hogy így van, magam is tapasztaltam. Egy alkalommal Kassán (Košice) járva barátommal megálltunk az egyik utcasarkon, hogy a kellemes illatú pattogatott kukoricából mi is vásároljunk. Magam sem hittem, de azért tréfásan odaszóltam a társamnak: Lehet, hogy vágai pukanci. És csodák csodája, az árus erre rám mosolygott, és megszólalt magyarul: Én ám magát ismerem ... A vágaiak csúfolására rigmusokat is ismernek. Vágaiak gavallérok, Verekedős nagy ficsúrok. (27) Vagy: Vágó, Hosszú a lábo, Kicsi a nadrágjo. (28) Fordítva is előfordul: Vágai, Rövidek a lábai. (3) A kajaliakat is van miért megmosolyognunk: „Valamikor a kajaliak ellopták a lovat és befestették fehérre, nehogy a gazdája fölismerje. Azóta lólopóknak csúfolják őket. Most még, hogy már nincsenek lovak, elnevezték őket biciglitolvajoknak. Ha valahol hiányzik a bicigli, azt mondják, hogy biztos valamelyik kajali lekéste a buszt és biciglivel ment haza.” (10) A vágkirályfaiak az alábbi dalocskával csúfolták a kajaliakat: A vághosszúfalusiakat pedig — a Vág túlsó partjára átkiabálva — a következő csúfo- lódóval bosszantották:
