Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Titkok — karnyújtásnyira
TITKOK — KARNYÚJTÁSNYIRA* Hernádi Gyula, a Drakula című regény szerzője a kortárs magyar irodalom intellektuális próza- és drámaíróinak sorába tartozik; az öntörvényű, szuverén művészi világgal rendelkező alkotók sorába — gazdag teremtő fantáziával és nem mindennapi kombinációs képességgel megáldva. A mai magyar irodalomban több olyan szerzőt ismerünk, akik különféle irodalmi formákkal, alkotói eljárásokkal, kifejezési módokkal és nyelvi eszközökkel kísérleteznek. Ezek nélkül a modern élet lényegi jegyeinek új dimenzióiba hatoló, az alkotó művészi lelemények által „kikísérletezett” eredmények nélkül, amelyek felfedik a modern ember tudatára igen intenzíven ható, a modern világ strukturális szerkezeteiben újonnan keletkező, még kiaknázatlan vagy nem eléggé tudatosított minőségi síkokat, a modern irodalmat már el sem képzelhetjük. Am a modern magyar szerzők közül — mint Örkény István, Mészöly Miklós, a fiatalabb Tandori Dezső vagy Esterházy Péter, hogy csak néhányat említsünk, természetesen anélkül, hogy differenciálnánk az irodalmi értékeket, melyek által alkotásaik egymástól különböznek s amelyeket képviselnek — senki sem próbálkozott olyan szélsőséges, néha már kockázatos, a kísérletező művek változatos formáival, mint amilyenek Hernádi Gyula irodalmi alkotásait jellemzik. Hernádi Gyula nem ismer lehetetlent. Könnyedén képes megalkotni egyenlő értékű műveket ugyanabból a szüzséből, egy vagy két eltérő — próza és dráma —■ irodalmi műfajban, egyforma eszmei-esztétikai és művészi színvonalon. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy poétikája Kosztolányi Dezső ismert tézisére épül, miszerint a költőnek minden megengedtetik, amire képes. Am ez csupán a látszat. Valójában Hernádi Gyula poétikája átgondolt logikai premisszákon nyugszik, s mély ismeretelméleti és ontológiai alapja van. A világkép, melyet Hernádi művészete magában foglal, következetes, reális, konkrét, felcserélhetetlen, de nem megváltoztathatatlan. Hernádi művészetének szug- gesztivítása, megidéző ereje és intellektuális aktivitása éppen abban van, hogy tartalmazza mindazokat a legjellemzőbb, lényeges egzisztenciális és társadalmi problémákat, melyek a világ képét egyetemes értelemben alakítják. Hernádi minden konkrét esetet, emberi helyzetet, az emberi hozzáállások különböző formáit, pszichikai állapotokat, minden konkrét problémát — jelentkezzen bár a múltban, a jelenben vagy a feltételezett jövőben — a dráma vagy az epika eszközeivel olyan hiperbolikus síkba képes emelni, mely által automatikusan szélesebb és általánosabb értelmet nyernek, egyetemesen érvényes jelleggel. Hernádi Gyula soha semmit nem agyai ki. Valamennyi regénye vagy drámai műve, hasonlóan a Drakula című regényéhez, bizonyos fiktív feltételek között megjelenő konkrét emberi helyzetnek vagy egy bizonyos konstruált környezetben jelentkező emberi magatartás modelljének az objektív-intellektuális, sőt egzakt, racionális-logikus elemzése. Ezek a modell-helyzetek vagy emberi magatartások Hernádi Gyula műveiben tartalmi, értelmi és jelentésbeli szempontból aszerint különböznek egymástól, hogy régi törté* A Drakula c. regény szlovák kiadásának utószava. Garaj Lajos
