Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - NAPLÓ - Sándor László: Kassák Lajos Szlovákiában
KASSÁK LAJOS SZLOVÁKIÁBAN Kassák Lajos köztudottan erősen kötődött szülőföldjéhez. Ennek tudható be, hogy vándorévei után gyakran megfordult Szlo- venszkón. 1922-től kezdve átlag kétévenként előadókörútra indult csehszlovákiai városokba, hogy irodalmi esteken és matinékon találkozzék olvasóival.1 Előadásainak megtartásán kívül azonban más célja is volt útjainak. Elsősorban előfizetők és munkatársak, barátok toborzása folyóirata, a Ma és annak megszűnte után a Munka számára. Azonkívül felhasználta az alkalmat, hogy találkozzék és eszmecseréket folytasson a csehszlovákiai magyar írókkal, szerkesztőkkel, fiatal értelmiségiekkel, a Sarló tagjaival és — nem utolsósorban — a szervezett munkásokkal. Természetesen magánemberként is nemegyszer ellátogatott Csehszlovákiába. Vas István írja visszaemlékezéseiben, hogy Kassák feleségével, Simon Jolánnal a húszas évek derekán többször is elment nyaralni Lesznai Annához a Kelet-Szlovensz- kón levő Körtvélyesre (Hrušov)2. 1928-ban pedig Brünnbe utaztak, ahol megtekintették az országos kulturális kiállítást.3 Kassák 1937 novemberében immár hetedszer indult Simon Jolánnal előadókörútra Csehszlovákiába. Hat szlovenszkói városba látogattak el, ezúttal Losoncra (Lučenec) is, ahol a Munkásakadémia, a Tűz Kulturális Egyesület és a Losonci Magyar Akadémikusok Egyesülete közös rendezésében Irodalmi pályajutásom címmel november 13-án tartotta meg előadását a városháza dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt. A magyar avantgárd irodalom e kiemelkedő alakja, aki éppen abban az évben töltötte be ötvenedik életévét, a szülőhelyére és indulása nehéz éveire való emlékezéssel kezdte előadását. Érsekújvár (Nové Zámky), ahol születésétől vándorévei megkezdéséig tizenhét esztendőt töltött, mély nyomokat hagyott benne. Ösélménye volt — mondta — a város és vidéke, a Mátyus- föld. Az ott töltött esztendők alakították egyéniségét, jellemét, magatartását, és egy életre szóló útravalóval látták el. A szülőföld — mint életműve tanúsítja — valóban kiapadhatatlan élményforrása volt. Már egyik zsengéjének, az 1911-ben napvilágot látott egyfelvonásosának, a Fehér éjszakáknak témája is egy szlovákiai tollfosztóban játszódik. Misillű királysága című, 1912-ben megjelent első regénye cselekményének ugyancsak a mai Szlovákia a színhelye, és szereplői — miként nevük is elárulja: Pecsinka, Ondré, Paluska, Karinó, Lavlcska — javarészt szlovákok. Am még ennél is meggyőzőbb példaként szolgál a fenti tétel igazolására önéletrajzi regényének, az Egy ember életének néhány fejezete, s nem utolsósorban A ló meghal, a madarak kirepülnek című nagy verse. Ezekben a műveiben családi gyökereiről, gyermek- és ifjúkoráról mondott el igen őszintén lényeges dolgokat. Inaskodásának egyik élménye a témája Érsekújvárt emlék című karcolatának5 Is. A sor ezzel korántsem ér véget, hosszan lehetne folytatni. Nem véletlen tehát, hogy a húszas évek elejétől kezdve oly gyakran és oly szívesen jött Szlovenszkóra, és ha előadókörúton volt, igyekezett — ha mód nyílt rá — egy-egy napra, de legalább néhány órára elugrani Érsekújvárba, hogy felfrissítse ifjúkori emlékeit és új élményeket szerezzen. Előadása további részében beszélt első irodalmi sikereiről és kudarcairól, arról, milyen szellemi erőfeszítéseket kellett tennie, hogy megvalósítsa maga elé tűzött céljait, irodalmi és művészeti terveit. Beszélt a Munka-kör feladatairól, programjáról, irodalmi szervező-nevelői munkájáról. Végül beszámolt készülő új művéről és alkotói terveiről. Az esten fellépett Simon Jólán is, aki Kassák-verseket adott elő. A losonci közönség, amely először hallotta az előadóművésznő igen kifejező, finoman árnyalt versmondását, előadása révén közelebb került a Kassák-versek megértéséhez. Befejezésül Kassák Anyám címére című, sajtó alatt levő művéből olvasott fel egy részletet, amely az ifjúság kérdéseivel foglalkozik.
