Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - Koncsol László: Ütemező VIII.
ÜTEMEZŐ VIII. f Színes magyar verstan) Koncsol László Choriambus A khorosz szó a görög régiségben a kar (kórus) és a körtánc fogalmát jelölte, de kört, sort, rendet, sereget, csoportot és tánchelyet is jelentett, s könnyen fölismerjük benne említett kórus szavunk ősalakját. Sűrű lombozatú, erős családfa sarjadt belőle az ógörögben; a belőle képzett változatok puszta fölsorolása Is megtöltene vagy két kézirat- oldalt. így aztán, ha nem maradtak volna ránk nagy bőségben olyan irodalmi és képző- művészeti emlékek, főleg vázaképek az ókori görögség minden törzset átfogó, illetve helyi kultuszairól, amelyek tanúsága szerint az énekelve szavaló vagy (és) körtáncot lejtő kar előbb csak önállóan, majd Aiszkhülosz után a drámai színpadokon is nélkülözhetetlen szerepet játszott, akkor már a görög szótáramban található közel ötven tagú szócsalád is arra figyelmeztetné napjaink emberét, hogy a rengeteg változat (fogalom) mögött rendkívül gazdag kórusélet emléke lappang. A khoroszok (kórusok, karok) intézménye fontos, az egész közösség életét megmozgató szerepet játszott az ókori Hellász mindennapjaiban A khorosz kiválása a tömegből, színpadra kerülése és ebből eredő művészi fejlődése a demokrácia korában játszódott le, s e folyamat során egy-egy híres kar a mai félhivatásos művészegyüttesek szervezeti és előadói színvonalára emelkedett. A görög kórusoknak a színházakban jól fizetett és nagy társadalmi tiszteletnek örvendő művészi vezetői (mai szavakkal: szervezői és rendezői) voltak. Közben a lényegi folytonosság is megvolt a népi és a színházi khoroszok viszonyában; ez annyit jelent, hogy az utóbbiak is a nép véleményét és érzelmeit, mai szóval a közvéleményt tolmácsolva vettek Tészt a színpadi cselekményben. A legnagyobb görög költők dolgoztak khoroszaiknak: Szimónidész, Bakhülidész, Pindarosz, majd a drámaírók — a legnagyobbak is, mint Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész. Ezek a költők és drámaírók ifjúkorukban ideig-óráig maguk is tagjai voltak egy-egy khorosznak. Szophoklész például a görögök szalamiszi diadala után, tizenhat éves korában, a győzelmet kartánccal ünneplő ifjak vezére — karvezető: khoropoiosz — volt, s amikor megrendítő drámájában, az Oidipúsz királyban, már idős fejjel, a királyt a palota elé lépteti s a khorosz felé fordítja, talán hajdani magát is odaképzell a színpadi esdeklők tömegébe, a kórus élére: „Gyermekeim, ős Kadmosz friss hajtásai, / mit ültök így körém e lépcső fokain / a bús esdeklők lombjaival lombosán?” Végül a király a karvezetőhöz (ma úgy mondanánk, rendezőhöz és szólistához) fordul: „Szólj hát, öreg, mert téged illet többijök / előtt beszélni, mily lélekkel jöttetek: / féltek vagy kértek?” Babits Mihály fordítása minden ponton híven tolmácsolja a dráma görög eredetijében szereplő choriambusokat. Az idézet három ilyen ütemét kiemeltük. A choriambus, magyar beszélőnevén lengedező, ez a hat időegységből (morából) álló részarányos versláb (tá-ti-ti-tá, jele szerint — U U —) önállóan nem fordult elő sem a görög, sem a latin költészetben, hanem mindig más alapmértékkel, főleg jambusokkal társult. Neve is innen ered: latinosan choriambus, illetve görögül khoriambosz. Ma is
