Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - ÉLŐ MÚLT - N. László Endre: A Csallóköz regevilága
nyűttek el. Ha pedig avatatlan közelített, kimondták a varázsigét: Köd előttem, köd utánam, hogy engem senki meg ne lásson!” A Karcsay által megőrzött változat szerint Tündér Ilona hattyú képében úszkált Csallóköz vizein: „Csallóköz tája még olyan gyönyörű volt, hogy Aranykertnek neveztetett. Sok tündér lakta akkoron: a nagy Duna szigetei voltak legkedvesebb mulató lakhelyeik, ott járt hajdanta Tündér Ilona is, mint hattyú úszkálva a Dunán. Vízi tündérpalotáikban mond- hatlan fény és gyönyörűség uralkodott, aranytól és gyémánttól ragyogott ott minden, vízi tartományaik messze terjedtek el onnét, egész a tengerig.” Ipolyi Arnold gyűjtéséből megtudhatjuk, ki és hogyan kerülhetett be ebbe a földi tündérhonba: „{...) ezen tündérországba (...) a néphit szerint csak ritkán juthat el halandó, tündérek kegyeltjeinek, választottjának kell lennie, aki csábjaik által odaédesgettetik, és akkor is csak bűvszerekkel, sanyarú próbák által érhet hozzájuk. Midőn a csallóközi szigetek még tündérek lakai voltak, más ember azokhoz nem férhetett, hacsak valami csodálatos, bűbájos mesterségek által, vagy ha valakit különösen megkedveltek, elvittek magukkal vízi tündérpalotáikba, és szolgálatukba vették: ki hozzájuk jutott, nehéz próbák alá vettetett, s ha szilárd hűséget mutatott irántuk, elhalmozták kegyükkel, de ritka állta ki sokáig: a hűtlent visszavetik bűvmóddal a sanyarú életre (...) és soha nem tudta meg, miképp került ki onnét.” Az eddig idézett regék szerint tehát a Csallóközben akkor még csak tündérek és meglehetősen kisszámú kegyeltjeik laktak. Mintha a szigetséget a tündérek egyszerűen kisajátították volna maguknak, tilalomfákkal vették volna körül. Hozzánk tartalmilag és érzelmileg lényegesen közelebb állanak, emberibbek, mélyebb és határozottabb mítoszi jelentéssel bírnak azok a csallóközi mondák és regék, melyek a tündéreknek a halandók közti megjelenését, az emberi dolgokba való jótékony, áldásos beavatkozását örökítették meg. Ez a jelenség regéinkben mindig a visszasóvárgott aranykor emlékeihez kapcsolódik, melynek megszűntét egy szomorú, sóvárgó érzés alaphangja kíséri. Amikor honfoglaló őseink, a „kumáni magyarok” birtokukba veszik a Csallóközt, „avari” tündérekkel találkoznak, és nőül veszik őket. (A csodaszarvas regéjének egy csallóközi változata.) Árpád unokája, Tevel, aki Lehel vezér oldalán veszti életét a gyászos emlékű ütközetben, egy magányos tündért vesz feleségül, s az holdvilágos nyári éjszakákon, az aranyosi sziget csücskén, hosszú aranyhaját fésülgetve, mindmáig visz- szavárja a daliás Tevel vezért, akinek vezéri sátra a Tevelháton állott... A tündérek egy csallóközi molnárral őrletik „színarany (nappal) búzájukat, színezüst (holdfénynél) búzájukat a színarany és a színezüst malomkövön”, s ezt hintik szét a parti fövenyen az aranyásóknak. A tatárjárás idején tőből levágták színarany hajukat (a jóságos Göncöl táltos színezüst szakállát), s belőle fontak aranyhidat, ezüsthidat a Dunán, hogy a Dunántúlról a csallóközi rengetegben menekvést kereső emberek biztonságosan átkelhessenek a folyamon. A hajuk pont hétszázhetvenhét esztendő alatt nő ki (Göncöl szakálla is), s addig nem mutatkoznak. De akkor visszatérnek, s velük visszatér a Csallóközbe a boldogság, az öröm, s ez a föld Aranykertté lesz. Sok-sok regénk magyarázza, miért mentek el innét a tündérek. Az egyik szerint egy aranyász a halott tündér hajából is kimosta az aranyat, s ezért álltak bosszút távozásukkal a szigetség egész lakosságán. A pozsonypüspöki rege röviden a következő: „Csallóközben még azon időben, mielőtt Csallóközzé lett volna, szép aranyhajú tündérleányok jártak át a Macskaréven, a mogyorósi uraság földjére; egy agg fűzfa alatt, mely máig látható, teríték meg éjente asztalukat; kinek kedve tartá, az hozzáállhatótt és jóllakhatott, távoztukkor sarujukból aranypor hullott a nyomukban, ki mennyit bírt, annyit szedhetett, s nem is volt. akkor sem koldus, sem szegény az egész tájékon, de mióta egy gazember (aki — természetesen — idegen volt) a tündérek asztalánál jóllakozva, háládatlanul rácsunyított, azóta sohasem látta senki a tündéreket. A macska- révi révész kompjában utánok egy aranypatkót talált, s azzal ki volt fizetve, a tündérek eltűntek, s a vidéken azóta gyakran nyomor és ínség uralkodik: az Aranykert Csallóközzé lett.” . 5 . t - : • • : = Egy másik változat szerint egy fiatal vadász eltulajdonította Tündér Ilona aranyfésűjét,. s a tündérkirálynő ezért haragudott meg az emberekre.
