Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - LÁTÓHATÁR - Milka Zimková: A férfiak állva halnak meg (elbeszélés)
A pitvarban feküdt. Ruhácskája csupa vér volt, jobb lába eltörve. Nem látott semmit, csak a hangokat hallotta. Hal'a néni hangját: — Ha a másik oldalra esett volna, a gödörbe, már a túlvilágon lenne, békességben. De így ... így nyomorék marad, s kinek kell egy nyomorék?! ... Evička szombat kora reggelén jött a ruháért. Előző este nem jöhetett, mert fél tízig ült egy ismerős fodrásznőnél, aki a haját csinálta. Mikor a kiondolált Evička Rumenková az udvarba lépett, szinte elfulladt. A piros őszirózsák hervadoztak, a rózsaszínűek és a fehérek éppen virítottak, s már a floxok is bontogatták szirmaikat. Ilkánál minden ablak tárva volt. Evička félrehajtotta a fehér függönyt a konyhaablakon, beszólt, de senki sem válaszolt. Benyitott. A konyhában pedáns tisztaság, mint Ilkánál mindig is. Benézett a pitvarba. Ott is tisztaság, kellemes illat, minden a maga helyén. Fehér abrosz az asztalon, rajta piros őszirózsacsokor, fél liter rum, egy tányéron kolbász, a másikon túrós kalács. Evička hátrafutott a kertbe. Ilka az ő fehér ruhájában feküdt a gödörben. Nem volt összetörve, a ruhája sem volt véres. Úgy feküdt ott, mintha aludna... Kezében egy letört cseresznyegallyat szorítva feküdt, mintha aludna ... A menyegzőt megtartották, nem tehettek másként. A másfél mázsás bika letaglózva, a két sertés is, mit csináltak volna velük? Evička világoskék kosztümben ment az esküvőre (mint valami megesett nő, suttogták egymás közt az asszonyok), de senki sem csodálkozott, mert mindenki tudta, mi történt. Ifkát hétfőn reggel úgy temették el, mint egy menyasszonyt, az Evička fehér ruhájában. Evička akarta így. lanko Breza a történtek után sokáig nem találta a helyét. Olyan fájdalom öntötte el a lelkét, hogy fulladozott tőle. Állandóan Ilkát látta, ahogy ül az őszirózsák közt az udvaron, kopasztja a csirkét az Ondának szánt levesbe, és ragyog a boldogságtól. Olyan szépnek, mint akkor, sosem látta. Vasárnap reggel, miután megetette a teheneket, hazament, megmosdott, felöltözött, s az első busszal elment Ondához. Délelőtt tíz óra körül ért Ondó háza elé. Ha nem emlékezett volna rá, hogy a ház a templommal szemben fekszik, meg sem ismerte volna. Minden kijavítva, kimeszelve, a falon új brezolit, az egész ház tiszta és rendezett. Bekopogott, senki sem válaszolt. Belépett a konyhába. Ondó görnyedten ült a rádió mellett, hallgatta a híreket, s egy piros lavórkában tésztát dagasztott. A kis Magduška, pöttyös ruhában és az új szandállal a lábán, vele szemben, egy tálban túrót kevert tojással. — Jó napot! — Légy üdvözölve, Janku. Ondó, fehér törülközővel a derekán, kicsit szégyellte magát a barátja előtt. — Látod, kezet se tudok adni, mer csupa tészta. A gyerek kalácsot akar, oszt dagasztok, de az isten tuggya, mi lesz belőle. No de ülj le. Janko hirtelen azt se tudta, hogyan fogjon hozzá. Mikor a kis Magduška kiment, elmondta Ondának, hogyan járt Il'ka. Azt is, hogy hétfőn temették. — Biz’ isten, Janku, ez nem is lehet igaz. Elmondom neked, hogyan vót, eleitől. Ott álltam az autóbuszmegállótokban, a kicsi mellettem. Vótak ott a faludból is asszonyok. Szó szót követett, hogy kihez megyünk, minek megyünk. Én meg elmondtam mindent. Mindent, úgy, ahogy vót. — Hogy Ilkához megy, igen? Ahho a nyomorék bolondho? — Istókuccse, Janku, mikor ezt hallottam, csak annyit mondtam, egyik nyomorúságbó nem megyek a másikba. Kézenfogtam a gyereket, oszt továbbáltam. Vártunk a megállóba vagy három órát is. A kicsi addig az egész bonbont megette, amit annak az Ilkának vettem. Lehet, hogy éhes is vót, mit tudom én, mind megette. Oszt éccaka, barátom, elkezd hányni, meg olyan lázas lett, hogy a hnb-re kellett mennem, hívni a készültséget a városbó. Istókuccse, Janku, az egész beszéd alatt a faludbeli asszonyokkal egy szó se esett a szövetkezetről meg a vagyonról. Hát vagyon kell nekem, Janku? Asszony kell nekem, nem vagyon ... Janko Breza, mióta összevonták a szövetkezeteket, s a teheneket a szomszéd faluba vitték, amolyan útszélen fekvőbe, ahol egy darabka legelő sincs az állatnak, se egy
