Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - Kövesdi János: A költő „aranyrögei” (Beszélgetés Ozsvald Árpád dal)
író könyveire sorozatosan rábukkanok. így Jártam Erdélyivel is, vagy például Táncsics Mihállyal, akitől szintén van négy-öt könyvem. # A numizmatikával hogyan kerültél kapcsolatba? — Diákkoromban eleinte bélyegeket gyűjtöttem. Később a filatelisták között akadtak olyanok, akik érmékkel is foglalkoztak. Egyes régi dénárok olyan szépek voltak, hogy nekem is felkeltették az érdeklődésemet. De én csak később, úgy 1966 táján kezdtem gyűjteni. Az antikváriumban egyszer véletlenül találkoztam egy idősebb férfivel, Borisz Bálint a neve (akiről időközben kiderült, hogy a városi ex libris-szervezet elnökeJ, a boltvezetővel beszélgetett és ex libriseket kért tőle. Sajnos, nincs — mondta a vezető. — Nekem akad néhány — mondtam —, és szívesen elcserélném régi pénzre. — Nagyszerű, uram — ragyogott fel Borisz Bálint szeme, és meghívott másnapra magához. Volt vagy harminc régebbi, a két világháború közti időszakból származó szlovák és magyar ex librisem, mind elvittem magammal. Ű pedig kiöntött az asztalra egy zacskó pénzt és azt mondta, válasszak. Vagy hét darab római pénz is volt az érmék között, én azokat választottam. Akkor még nem tudtam, hogy az ezüstpénzek az értékesebbek — olyan nem volt köztük —, tehát már „járt” valaki a zacskóban. Nekem mindjárt az első kis méretű római pénz igen megtetszett, érdekes volt és szép, elolvastam rajta a latin feliratot, Nagy Constantin pénze volt. Aztán zsebre vágtam a magam hét pénzét (az is tetszett, hogy éppen hét akadt, akárcsak a népmesében), és attól kezdve rákaptam a római pénzre. Nem sokára magyar nyelvű katalógust is sikerült szereznem, majd német és angol nyelvű katalógusokat. A pénzgyűjtésnél, akárcsak a régi könyvek gyűjtésénél, meg kell határozni a témakört. Engem mindig is érdekelt az antik világ és az antik irodalom, így hát a római és a görög pénzeket kezdtem el rendszeresen gyűjteni. Más európai érméim is voltak, de azokat javarészt elcseréltem római pénzre. Mutatóban azért vannak másfajták is. A római pénzek általában rézből, bronzból, ezüstből készültek; aranypénzeim nincsenek ... # Mi a pénzgyűjtésben a rendszered lényege? — Azt szeretném elérni, hogy a gyűjteményemben lehetőleg minden római császár pénze meglegyen. (Még nincs meg.) Vannak olyan császári dinasztiák, mint például a Nagy Constantiné, amelytől húsz-harminc féle pénzérmém is van. Az e korszakból származó római pénzekből sok található Magyarországon, de itt Dél-Szlovákiában is, ugyanis a római császárok az egykori Pannóniában milliószámra verették a pénzt. A római pénz gyűjtésénél az a legizgalmasabb, hogy majdnem minden darab egyéni, mert ahogy verték az üllőn, az egyik ember tartotta a formát, a másik ütötte a kalapáccsal, így mindig félrecsúszott egy kicsit, azonkívül hamar kopott a verőtő, a császár képét sokszor újra kellett vésniük, és az már más mintát, más variánst adott. A régi pénzeknél érdekesség- és ritkaságszámba mennek az úgynevezett „hibás, excentrikus” darabok, mert azokat már veréskor el szokták dobni (kiselejtezni). Ilyen hibák például a betűkben fordultak elő, de a rajtuk ábrázolt történelmi alakok figurájában is.) Egyik érdekességük a római pénzeknek, ezt a gyűjtés során magam is felfedeztem, de a szakirodalom is említést tesz róla, hogy a barbárok — kvádok, szarmaták és más törzsek —, akik a birodalom határán éltek, bosszúból, nemtetszésből éles kővel vagy fémmel megrongálták, eltorzították a pénz aversén (előlapján) a császár ábrázatát. Hogy szándékos cselekedet nyomai ezek, az nyilvánvaló, mert a pénz reverse (hátlapja) teljesen ép. Ilyet például Traianus vagy Aurelianus és más császárok pénzén találtam. Ez egy tőről fakad azzal az ősi babonával vagy mítosszal, hogy az, akinek a másik képletesen, tehát a képmásán beverte az orrát vagy szétzúzta a fejét, hamarosan elpusztul. Ezzel függ össze az is, hogy az a császár, amelyik párviadalban megölte a másikat, vagy csatában győzedelmeskedett fölötte, ledöntette amannak a szobrát, vagy legalábbis leüttette a szobor fejét... A „barbárok” eme cselekedeteiben állásfoglalásuk, a császár uralmával kapcsolatos nézetük fejeződik ki. Tehát ez is konkrét példája annak, hogyan tükröződnek az egyes pénzeken az egyes történelmi korszakok tényei. A gyűjtési rendszeremről is kérdeztél. Ehhez talán annyit, hogy az egyes pénzeken található eltérésekről naplójegyzeteket vezetek, följegyzem, hogy a normától milyen különböző eltéréseket észleltem az egyes pénzdarabokon. A pénzeimet nemcsak császárok szerint rendszerezem, hanem officinák (műhelyek) szerint is, tehát aszerint, hogy hol verték őket. # Utalnak-e egyes pénzfajták bizonyos korok gazdasági életére, társadalmi etikájára? — Az egyes pénzek sokféleképpen visszautalnak a különböző történelmi korok gaz
