Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - Rácz Olivér: Szereted a fagylaltot? (elbeszélés)
fiatalok — a legtöbbjük még iskolás korban — támogatták a piszkos házfalakat, harsányan, hetyke kurjongatásokkal üdvözölték az ismerős felnőtteket, csúfondárosan, pimaszul belekötöttek az ismeretlenekbe. Az utcák felnőtt lakói, az emberi társadalomnak ezek a perem-deklasszáltjai is a legkülönfélébb színárnyalatokat képviselték. Fellelhető volt itt a sötét Afrikától kezdve Puerto Ricóig és a Fülöp-szigetekig, Kínától Japánig, Jávától Honoluluig a föld minden országa és a világ minden nemzetisége. Arabok is, szép számmal, európaiak — németek, olaszok, skandinávok, görögök, spanyolok, portugálok minden mennyiségben. És, különösképpen, a deklasszáltság jelei a fehér arcokon voltak a legszembetűnőbbek; a sárga, barna, fekete bőrű arcokon itt-ott még felvillant némi gőgös, kihívó emberi öntudat. A férfi céltalanul lődörgött: igyekezett észrevétlen maradni ebben a nem sok biztonsággal kecsegtető, hányaveti és mégis feszültséggel telített világban. Kirojtosodott, kifakult, kirívóan színes foltokkal foltozott farmernadrágok, rikító színű szoknyák, blúzok, színehagyott trikók, kockás pamutingek, elvétve egy-egy színes, kők, piros, sárga, fekete bőrből vagy műbőrből készült dzseki. Főleg a fiatalokon. Az egyik tér szögletén, gyér lombú fa alatt, egy fagylaltos ütötte fel nyilván megszokott tanyáját. Unottan nézelődött, de valahányszor vevő érkezett, buzgón, fürgén pattogott: ostyatölcsérekbe adagolta a kívánatos kis málnapiros, vanília- meg barack- sárga, csokoládé- és mogyoróbarna vagy fehér fagylaltgömböket. A triciklire erősített fagyialtos láda nagy, élénk színű, tarka napernyő alatt állt. A fagyialtos időnként ütemesen megrázta a láda acélrúdra erősített céltáblájáról lecsüngő csengőt. A fagyialtos szája szegletében cigaretta fityegett. Fehér sapkát és térdig érő, aránylag tiszta, fehér kötényt viselt: egészében véve üdítően hatott ebben az elvadult környezetben, s a férfi érdeklődve figyelte. A fagyialtostól mintegy nyolc-tíz méternyire, egy hasonlóan gyér lombú, másik fa alatt néhány tizenkét-tizenöt év körüli suhanc hancúrozott. Rongyos trikók, kopott farmernadrágok. Ócska, behorpadt gumilabdát rugdostak körbe-körbe a fa tövében, egymást kicselezve, elgáncsolva, lökdösődve, harsány és válogatottan trágár kurjongatások közepette. Aztán az egyik suhanc: nyilván ez volt a banda hangadója és feltétlen tekintélynek örvendő vezére — meztelen felsőtestén nyitott, sárga bőrmellényt, fekete bőrnadrágja derekán tenyérnyi széles, ezüst pitykékkel kivert cowboy-övet viselt —, váratlanul megkaparintotta a labdát, eliramodott vele, a bolyból kikerülve leállította, a magasba szökkent, s egyszerre két talppal a labdára pattant. A labda halk szusszanással végképp kiadta a lelkét, lelapult. A mutatványt osztatlan tetszés harsány megnyilvánulásai követték. A játéknak vége szakadt; új mulatság után kellett nézni. A cowboy-öves fürkésző pillantással körülnézett, tekintete a fagylaltoson akadt meg. Elvigyorodott, magához intette a többieket. Felvillanyozottan engedelmeskedtek: kétség sem lehetett felőle, hogy a cowboy-öves a Vezér. Rövid, halk, izgatott tanácskozás következett, viharos csatakiáltásokkal fűszerezve, s a Vezér befejezésül néhányszor nyomatékosan a fagyialtos felé bökött. A fagyialtos éppen egy tíz-tizenkét éves korú, göndör, gyapjas hajú néger gyerkőcnek mérte ki a csábitó, színes kis golyókat. A gyerek boldogan vette át a tölcsért — a pénzt már előre kiszámolta a láda tetejére; ezen a tájon mindig mindenért előre kellett fizetni —, s kincsére szegezve pillantását, minden egyes lassú, óvatos lépés után belenyalt a fagylaltba. De nem lépkedhetett messzire; a cowboy-öves elébe toppant. — Szereted a fagylaltot? — kérdezte kiáltva, gúnyosan, s a következő pillanatban egy gyors mozdulattal megragadta a gyerek csuklóját, hevesen a magasba rántotta, s az egész tölcsér fagylaltot a gyerek arcába nyomta. A gyerek riadtan, értetlenül bámult a bőrmellényes szilajul vigyorgó képébe, aztán rémülten, bömbölve eliszkolt. Ujjongó térdcsapkodások, hahotázás, harsány röhögés a fa körül. A fagylaltos fel sem pillantott. Ekkor egy még kisebb gyerek szökdécselt játékosan a tricikli felé. Leszámolta a pénzt, átvette a tölcsért, áhítatosan, átszellemült pofácskával indult útjára. Boldogan szemlélgette a fagylaltot; egyelőre csak gyönyörködött benne, még bele sem nyalt. Annál váratlanabbul érte a támadás.
