Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - FIGYELŐ - Jakab Tibor: Galántai József: A Habsburg-monarchia alkonya
iáját. Különös hangsúlyt fektet arra, hogy kimutassa a nemzetiségi politika ellentmondásosságát, azt, hogy a német, illetve magyar nemzetek hegemonikus törekvései mellett bizonyos tér nyílott a nemzetiségek kulturális, társadalmi és gazdasági fejlődésére is. Indokolt az az óvatosság, amellyel Galántai a nemzeti integrálódás kérdését közelíti meg. Elfogadja azt az általánosan elterjedt megállapítást, hogy a Habsburg- birodalom fennállásának négy évszázada alatt nem vált integrált egységgé, de a dualizmus öt évtizede alatt lezajlott folyamatokat nem tekinti sem egyértelműen dezintegrálódásnak, sem az integráció felé mutatónak. Joggal hangsúlyozza, hogy az Európa közepén elhelyezkedő soknemzetiségű államalakulat belső változásai elválaszthatatlanul összefüggtek, kölcsönhatásban álltak az európai környezettel. Az Osztrák—Magyar Monarchia belső szerkezetének felrajzolása után Galántai könyvének utolsó két fejezetében e bonyolult, ellentmondásokkal terhes állam külső hatásokra való érzékenységét mutatja be. Az itt található fejtegetések a dualizmus kori történelemben jártas olvasó számára nem ismeretlenek, de mégsem tekinthetjük puszta ismételgetésnek: A birodalom külpolitikai körülményei és a belső kérdések közötti szoros összefüggés tette elengedhetetlenné e fejezetek megírását. A külpolitikai mozgásteret és célokat döntő módon meghatározta a gondosan kiegyensúlyozott kiegyezés! mű és a törékeny stabilitást mutató belső hatalmi erőviszonyok. A német egységből történt végleges kiszorulás után a Monarchia külpolitikai játéktere erősen beszűkült. A nagyhatalmi státusz megőrzése létfontosságú volt a birodalom fennmaradása szempontjából, de az ehhez szükséges belső erők a világpolitikai változások fényében egyre kevesebbnek bizonyultak. A történelem megoldhatatlan dilemma elé állította a birodalmat. A balkáni fejlemények a belső stabilitás megőrzése érdekében expanzív külpolitikát követeltek, de ennek eredménye — a kortárs politikusok szemében is — kétséges volt. Siker esetén a nemzetiségi erőviszonyok változnak meg (elsősorban a magyar érdekek szempontjából) hátrányosan, a kudarc pedig a nemzeti törekvéseket erősíti fel. A bukás — ma már tudjuk — elkerülhetetlen volt. A Habsburg-monarchta alkonya a korszak marxista történetírásában hézagpótló könyv. Plasztikus, jól áttekinthető, hiteles, és nem utolsósorban használható képet fest a Habsburg-monarchia utolsó fél évszázados történelméről. Galántai könyvének elolvasását mindazoknak ajánlhatom, akik érdeklődnek közös múltunk e korszaka iránt. Jakab Tibor
