Irodalmi Szemle, 1986

1986/5 - FIGYELŐ - Jakab Tibor: Galántai József: A Habsburg-monarchia alkonya

GALÁNTAI JÓZSEF: A HABSBURG-MON ARCUL A ALKONYA

Az Osztrák—Magyar Monarchia fél évszázados történetét feldolgozó, szinte már áttekinthetetlenül gazdag történeti irodalom láttán joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés: Lehet-e még újat, eredetit írni erről a korszakról? Nem lesz-e unalmas ismételgetések halmaza egy újabb szintézis? Az első kérdésre maga a Monarchia rendkívül bonyolult közjogi, politikai és gazdasági viszonyai adják meg a pozitív választ, a másodikban rejlő jogos aggodalmat pedig Galántai új könyvének elolvasása oszlathatja el.

Galántai József három évtizede ismert kutatója a korszaknak. E hosszú kutatómunka eredményeit használta fel a Habsburg-monarchia alkonya megírásakor.

A szerző célkitűzése elsősorban nem az eddig kevéssé ismert részmozzanatok boncolgatása, hanem széles körű saját forrásfeltáró munka és magyar, német, angol, francia, orosz nyelven megjelent forrás- kiadványok, monográfiák, szintézisek fel- használásával annak bemutatása, hogy a közép-európai polgári forradalom „felülről” történt lezárása után milyen alapvető integrációs és dezintegráciős erők hatottak a Monarchiában, hogyan működött és mennyiben felelt meg a kiegyezési rendszer feladatának, a Habsburg-monarchia stabilizálásának, és milyen belső és világpolitikai folyamatok eredőjeként erősödtek fel és váltak uralkodókká a dezinteg- rációs erők.

Galántai abból a marxi gondolatból indul ki, hogy a közép-európai polgári forradalom nem zárult le az 1848—49-es forradalmi áttöréssel, hanem az „alulról” jövő folyamatok „felülre” helyeződtek átr ,,az 1848-as forradalom sírásói végrendeletének végrehajtóivá lettek.” (Marx)

Nyugat-Európában a XIX. század derekára már lezajlottak a polgári forradalmak, ott a kialakult polgári társadalom- osztályai vívták egymással harcukat; Ke- let-Európában pedig még nem értek meg a forradalom feltételei. E két régió közé- zárt Közép-Európa társadalmi mozgalmait jelentősen befolyásolták az ellentétes külsőhatások, ezek azonban csak a belső gazdasági, társadalmi és nemzeti szembenállással együtt, azzal kölcsönhatásban érvényesültek.

E térség Nyugat-Európáéhoz képest fejletlenebb társadalmi viszonyai és a heterogén nemzeti struktúra következtében a- forradalom győzelmében érdekelt osztályok a feudális erőkkel történő kompromisszumra hajlottak. Helyesen állapítja meg Galántai: „A feudalizmussal való megalkuvás a közép-európai polgári forradalom vezető erőinek osztályérdekéből, és