Irodalmi Szemle, 1986

1986/5 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Harcban fogant eszmék és eszmények (Beszélgetés Fábry Istvánnnal)

megosztotta egységét — nemzetiség, vallás, foglalkozás szerint. Oj pártok alakultak állami támogatással, de egy céllal: megosztani a tőke ellenségének erejét, ütőképességét. A „Divide et impera!” elv szerint. Az iránytű a helyes út követéséhez, a megfelelő tettekhez — az élő Lenin volt.

@ 1921-ben tudvalevőleg Csehszlovákiában fellendült a sztrájkmozgalom. Mennyiben segítették a sztrájkok a munkásosztály egységfrontjának kialakulását? Milyen szerepe volt a Kommunista Internacionálé 1924. évi ötödik kongresszusának abban, hogy a párt megtalálja a helyes taktikát a parasztsággal szemben, felszámolja tevékenységének fogyatékosságait a nemzetiségi kérdésben és az üzemi pártszervezetek építésének kérdésében?

— Nálunk az 1929-es Vörösnap kudarca alaposan rácáfolt a baloldali elhajlók „világforradalmi” teóriájára. Tehát ez is, éppúgy, mint más országok tapasztalatai is hozzájárultak ahhoz, hogy a Kommunista Internacionálé levonja a tanulságot: új utakat kell keresni a pártok legyengülésének megállapítására. És ezt a nagyobb darab kenyérért, a munkakörülmények javításáért, a szociális biztosításért, a sztrájkjogért, a szólásszabadságért, az ifjúságnál pedig az „Egyenlő munkáért egyenlő bért!” elv érvényesítéséért, az ifjúságvédelmi törvények megtartásáért, a cselédek és tanoncok szombati és vasárnapi szabad napjaiért folytatott napi harcok által látta jónak elérni. Folytatni kellett a harcot, mozgósítani a tömegeket jogaik védelmére. A CSKP is ennek tudatában elemezte saját belső helyzetét, elvetette a túlzó baloldal valóságtól elszakadt „világforradalmi” elképzeléseit, leleplezte a jobboldali reformistákat és likvidátorokat, akik még a napi érdekek harcát is hiábavalónak minősítették, mondván, hogy a kapitalizmus megerősödött — a harc, a sztrájk hiábavaló, egyedül a parlamenti demokráciával, csak evolúciós úton, reformok kikényszerítésével lehet valamit elérni, előbbre vinni a fejlődést.

9 Hogyan jellemezné ön a CSKP I. és V. kongresszusa közötti időszakot — különös tekintettel a szociális kérdések alakulására?

— Ezekre az elhajlásokra éppen az V. kongresszus adott alapos feleletet. Megállapította, hogy: 1. A stabilizáció — a konjunktúra csak nagyon rövid életű, mert olyan ellentmondásokat hordoz magában, melyek aláássák a kapitalizmus alapjait. 2. Nem tudja, de nem is akarja megoldani a termelés és a társadalmi elosztás egyensúlyát, a „túltermelést”. 3. Állandóan elmélyülnek a társadalomban a nemzeti-nemzetiségi ellentétek. 4. Gazdasági válság, munkanélküliség, éhség fenyegeti a dolgozókat, de főleg a félgyarmati sorba süllyesztett szlovákiai és kárpátaljai területek lakosságát, ahol az amúgy is csekély ipart a teljes leépítés veszélye fenyegeti. Az V. kongresszuson a gott- waldi vezetés kimondta a jelszót: „Nem engedjük több üzem leszerelését!”; „Egy fillért sem a bérből — egy embert sem az üzemekből!”; „Azonnal szüntessék meg az adóvégrehajtásokat!”.

@ Az 1923 februárjában megtartott I. pártkongresszus egyebek között eljogadtr „A nemzetiségi kérdés téziseV’-t is. Mit jelentett ez a párt gyakorlati politikai munkájában?

— A kongresszuson elfogadott nemzetiségi téziseket ellenségeink „a Csehszlovák Köztársaság önállósága elleni harcként” tüntették fel, mondván, hogy minden nemzetnek és nemzetiségnek teljes szabadságáért szállt síkra. Ám ugyanakkor pirulás nélkül küldték például a magyar gróf, a német gyáros földjén és gyárában sztrájkoló dolgozók ellen a cseh csendőrséget, és ha kellett, bele is lőttek a dolgozókba. Amint az megtörtént például Nemeskosúton, Mostban és másutt. Vagyis azokat a fasiszta-irre- denta urakat védték, akik nyíltan a Csehszlovák Köztársaság szétverését hirdették, és később meg is valósították. Közben éppen ezzel vádolták meg az említett ellenséges rétegek pártunkat és Gottwald elvtársat, hogy t. i. a nemzetiségi jogok megadásával a köztársaság gyengítését akarják. Vagyis éppen azok vádaskodtak, akik valójában minden cselekedetükkel aláásták a köztársaság tekintélyét és létezését.

% Nézete szerint milyen szerepe volt a CSKP-nak a húszas évek végén és a harmincas évek elején lezajlott gazdasági válság leküzdésében? Amint azt a történészek följegyezték, a gazdasági világválság csak a Szovjetuniót kerülte el. Hogyan befolyásolta ez a tény a CSKP küzdelmeinek, gazdasági és szociális harcának alakulását a harmincas évek során?

— 1929-ben már megkezdődött az a gazdasági válság, amely alapjaiban rendítette