Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - LÁTÓHATÁR - Vlagyimir Szimonov: „Akar-e Moszkva háborút?”
lelkületének és Jellemének azonban semmi köze ahhoz a mítoszhoz, amely róluk kialakult. Igaz, ezek is erős, edzett emberek, akiket megacélozott az elemi erőkkel folytatott küzdelem, ugyanakkor viszont igen félénkek, olykor szentimentálisak is, s nagyon őszinték és vendégszeretők. Azon is megdöbbentem, mennyire hasonlítanak a szibériaiakhoz! Csak azért, hogy meghallgathassák a szovjet költőt, sokan két-háromszáz mér- földnyire fekvő farmjukról is eljöttek. Felejthetetlen marad számomra, tekintetükből miként sugárzott a versek nyújtotta élmény. Arcukról lerítt az érdeklődés a szovjet irodalom és országunk iránt. Persze, a kuriózum sem maradhatott el. Megkérdezték tőlem, élnek-e a Szovjetunióban cowboyok, ha igen, miként vehetnék fel velük a „cowboyközi kapcsolatot” az óceánon keresztül. Azt feleltem, hogy nálunk csak azt a szót ismerik, hogy „kovbojka” (kockás cowboy-ing, a ford, meg}.). De itt tulajdonképpen semmi helye az ironizálásnak: az emberek egy dologra törekednek — a kapcsolatteremtésre, £ Szovjetunió tulajdonképpeni felfedezésére, amelyben ők nem hajlandók többé madárijesztőt látni. Azt hiszem, népeink kölcsönös megértésének ez a kulcsa. Nekünk is volna mit megtanulnunk az amerikaiaktól, bizony, sok mindent. Eltanulhatnánk például a gazdaságirányításban elért eredményeiket, a „manager-tu- dományt”, vagy megpróbálhatnánk elemezni, hogyan képesek ilyen sikeresen szervezni a mezőgazdaságot, bár tudjuk, hogy ez olykor nem megy csőd, összeomlás és emberi áldozatok nélkül. Tanulhatnánk tőlük gyorsan és hatékonyan építkezni. Nemcsak hogy itanulhatnánk, hanem tanulnunk is kell — utol kell őket érnünk az információs technika meghonosításában, a mi otthonainkban Is sajtót kell nyitni a személyi számítógép előtt. Azt viszont nem szeretném, ha olyan filmeket tanulnánk tőlük gyártani, mint «a Rambo. Azt a közönyt sem érdemes eltanulni, amellyel, sajnos, sok amerikai viseltet a költészet iránt. Az amerikai televízió képernyőjén nagyon ritkán találkozni költőkkel. Ml is sok mindent megtaníthatnánk velük. Az együttműködés legjobb forrása, véleményem szerint, mindenekelőtt a szakembercsere. Ragyogó példa erre a két híres orvos, Bemard Lovvn és Jevgenyij Iva- novics Csazov együttműködése, akik közös szimpóziumokon vesznek részt, műtéteket végeznek közösen, miközben nem választják külön egymástól az emberiség létéért és az egyes emberek életéért folytatott harcot. A Harpers’ Magazine adatai szerint — egyelőre — csak huszonnégyezer amerikai diák tanul oroszul, mialatt az angolt négymillió szovjet diák tanulja. Ilyen fura ez az egyensúly ... 9 Amerikában manapság óriási figyelmet szentelnek hazánk belügyeinek. Itt nagyon jól tudják, hogy megkezdődött az SZKP XXVII. kongresszusa, egy olyan történelmi esemény, amely kétségtelenül komoly hatást gyakorol majd a nemzetközi helyzet alakulására általában, ezen belül pedig a szovjet—amerikai viszonyra. Milyen reményeiknek adtak hangot az amerikaiak? — Az amerikaiakkal való találkozásaim, beszélgetéseim során a következő meggyőződésre jutottam: a józan gondolkodású emberek nagyra értékelik legutóbbi békejavaslatainkat. Az a szovjet elképzelés, hogy tizenöt éven belül meg kell semmisíteni az összes atomfegyverkészletet, valóban nagyon pozitív visszhangot váltott ki az amerikaiak körében A nemes szándék szinte magával ragadja őket. A politikától távol álló emberek — farmerek, technokraták, a cowboyok, akikről az imént szó volt — óriási érdeklődéssel figyelik a Moszkvából érkező híreket. Reménykednek, hogy a kongresszus célkitűzései új békés küldetést jelentek, amely bolygónk egész népét érinti majd. Beleértve az Amerikai Egyesült Államok népét is. Az interjút Vlagyimir Szimonov készítette Czibula Ildikó fordítása Mit ér egy falat kenyér? Don Quijote Kézfogás Madárnak lenni