Irodalmi Szemle, 1986
1986/5 - LÁTÓHATÁR - Vlagyimir Szimonov: „Akar-e Moszkva háborút?”
„AKAR-E MOSZKVA HÁBORÚT?“ Kisfiú hegedűvel egy vasúti kocsi tetején. A vonat már több kilométernyi távolságra zakatol a körülzárt Moszkvától. Jelenet az ócskapiacon: az öregember egy üveg mézre cseréli bakancsát, és mezítláb folytatja útját a porhanyós, csikorgó hóban. Ezek a szívbe markoló, megdöbbentő háborús képek most megjelentek az amerikai mozivásznon is, és megrendítették az itteni közönséget, akiknek a második világháború még ma is csak egy homályos megfogalmazású, rövidke oldalt jelent az iskolai tankönyvben. Wall-Street Journal: „... A film erőssége éppen a kendőzetlen emberi szenvedés hiteles ábrázolása”, „.. . mély benyomást keltő filmelőadás.” Newsday: „A képek és a jelenetek egyetlen pontba folynak, akár a folyóba a patakok, s a befejező rész megható és magával ragadó. Az alkotónak az utolsó képben sikerült elérnie a csúcsot és megteremtenie azt, amihez ő a legjobban ért: a költészetet.” Az amerikai lapok ilyen és hasonló szavakkal méltatták Jevgenyij Jevtusenko Övoda című filmjét, amelyet az International Film Exchange cég vásárolt meg. A Film Fórumban vetítik, amely talán az egyetlen filmszínház New Yorkban, ahol megtekinthetők a legjobb külföldi nem kommersz jellegű filmek. A szovjet filmek hivatalos úton történő megvásárlása, csakúgy mint a szovjet írók könyveinek kiadása — egyelőre sajnos ritka esemény az USA-ban. A könyvkiadók és a filmforgalmazó cégek kommersz beállítottsága olyan jelenség, amelyet „amerikai kulturális izolacionizmusnak” lehetne nevezni, és amely nehezen leküzdhető akadályokat állít népeink egymáshoz való közeledésének útjába. És a kultúra távolról sem a legfőbb áldozata az USA által leeresztett szellemi „vasfüggönynek”. Azt a légüres teret, amelyet egy le nem fordított könyv vagy egy be nem mutatott film hagy maga után, a bizalmatlanság tölti ki. És a népek közötti bizalmatlanság — a konfliktusok előfutára. Azokban a napokban, amikor Moszkvában megkezdte munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa, a jelenkor legnagyobb dilemmáit a jószomszédság vagy a konfliktusok, az egymás iránti gyanakvás vagy egymás megismerése, végső soron pedig az emberi civilizáció léte vagy annak általános pusztulása jelentették; és ezek a dilemmák különösen nyugtalanítják a gondolkodó Amerikát. Az amerikaiaknak a háború témájához való hozzáállásával kezdődött New York-i beszélgetésünk Jevgenyij Jevtusenkóval. Arról beszélgettünk, milyen szerepet játszik a kultúra a népek egymáshoz való közeledésében, illetve — mert ilyen is van — egymástól való eltávolodásában. ® A második világháborúról sok mindent megírtak az USA-ban, sok mindent bemutatott a televízió, és ez az ország nemrég velünk együtt — igaz, a maga módján — megemlékezett a fasizmus feletti győzelem 40. évfordulójáról. Mégis, most, amikor az ember az amerikaiakkal együtt nézi az Óvodát a moziban, az az érzése, hogy az amerikaiak vajmi keveset tudnak az akkori időkről. Számukra minden egyes kép — egy-egy új megnyilatkozás, felfedezés. Önnek is ez volt a benyomása, Jevgenyij Alekszandrovics? — Ha jól emlékszem, azt a háborúról szóló dokumentumfílmet, amelyet Roman Karmen forgatott s amelynek Burt Lancaster volt a narrátora, Amerikában gyászosan ironikus címmel — Az ismeretlen háború — mutatták be. Az Övoda című filmben az amerikaiak számára még inNew York-i interjú Jevgenyij Jevtusenkóval