Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - Koncsol László: Ütemező II. (színes magyar verstan)
nehéz éles határt húzni a két versláb közé. Ha a vers elaprózott ütemeit proceleuzmati- kusoknak tekintjük, verslábunk daktilusokat és spondeuszokat helyettesít: „Mennek a | fuvarosok, | a fekete | dobosok a | kerekeken | éjszaka | — a tanyai | kutyaugatásokon | át, tova! | s a falusi | zárt kapuk | álmain | át, tova! | az utón a | kétfele | meredeken | árny-hegyü | jegenyesor j innen is | onnan is | árkai | mentén..Verslábunknak a költő nyilvánvaló zenei kifejezőszerepet szánt, s a proceleuzmatikus fényesen meg is felel Weöres bizalmának. Érdekes a kompozíció ritmikai zárlata: az ereszkedő daktilikus lejtés (mert a proceleuzmatikusok az indító és lassítóul-emlékeztetőül visszatérő daktilusokat oldják föl) előbb elbizonytalanodik, majd ellentétébe, tükörképébe — emelkedőbe fordul, s a gyermekek álmát ringató anapesztusok fékezik és állítják le a zakatoló iramot: „ágyban a | kisfiú | és húga | mem/|nyei | ňz'ntafa | ágain | ezer üvegíz|mu, saM|tabofcá|ju, kafcufc|fejü íarjka lovat | lát.” (Az ütemet, amelyben a vers ritmusa ereszkedőből emelkedőbe fordul, félig oldott choriambusnak, lengedezőnek — tá-ti-ti-tá — kell vennünk: „ezer üvegiz-”, vagyis ti-ti-ti-ti-tá. Az első hosszú szótagot pirrichius helyettesíti.) Visszatérve a zenéhez, mind a népi muzsikálásban, mind a műzenében hatalmas szerepe volt és van zakatoló és dübörgő verslábunknak. „Megfogtam egy szúnyogot” kezdetű népdalunk zenei ütemein például ez a kopogó láb uralkodik; a szöveg ugyan inkább csak szó- és mondathangsúlyaival követi a ritmust, de olykor időmértékével is sikerül beleolvadnia; egyik szövegváltozatának zárósora így hangzik: „Ha nem adom, | odaadom / a szúnyogom | háját.” A „Hol jártál az éjjel, cinegemadár’’ kezdetű népdalon is ez a mérték az úr, s a dallam ritmusa itt is hatott a szövegre: a ,,cinegema\Aáť'-ban egyértelmű a kapcsolatuk. A szóritmus néhány ütemben a „Béres legény, jól megrakd a szekeret” kezdetű népdal sorközépi nyolcadaihoz is idomul: „Sarjútüske | böködi a | tenyered, / Mennél jobban | böködi a | tenyered...” (A strófa dallamritmusának időmértékes szerkezete: emelkedő jónikus + proceleuzmatikus + anapesztus.) Ebből a rövid népdal-szemléből is kitetszik, hogy Weöres magyar „poliritmiájának” éppen a magyar népi dallamok ritmusvilága szolgált mintájául. Amit a népdal szövege csak tökéletlenül követ, dialektikus feszültséget hozva létre a szöveg- és dallamképzés kétfajta elve, az időmérték (a dallam) és az ütemhangsúly (a szöveg) között, Weöres, mint láttuk, költészetében tisztán megvalósította. Gyermekverseinek ritmusa maradéktalanul belesimul egy-egy elképzelt magyar dallam (népi táncdal, gyermekdal, játékdal, énekes mondóka) időmértékébe. Ez a Weöres-féle ritmusvilág magyarázata. Játszik a kiskutya, játszik f Proceleuzmatikus ) Ti-ti-ti-ta, ti-ti-ti-ta, menekül a csibe, cica, ha kifut a suta-buta galiba, a kicsi kutya. Hasa duda, hasa tele, növeli a mama teje, feje busa, füle konya, megy a fara ide-oda. Idedöcög, odaforog, oda ugat, ide morog, s menekül a csigabiga, dübörög a faparipa kereke meg a taliga.
